Kepregeny.blog Interjúk, rendezvények, ajánlók és kritikák

Abhishék Szingh képregényrajzoló a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumban

abhishek_singh13.jpgA budapesti Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumban Abhishék Szingh (Abhishek Singh) képregényrajzoló, animátor és festő egy héten keresztül dolgozott monumentális festményén a kertben, melyet később a múzemban terveznek kiállítáni. Festményein leginkább indiai -istenek és -mitológiai alakokat ábrázol és képregénye, az Image Comics-nál megjelent Krishna: A Journey Within is ilyen témákat boncolgat. A képregény egyébként eredetileg animációs filmnek indult és stílusát tekintve egészen elüt Abhishék rajztechnikájától, de rendkívül megkapó történet.

abhishek_singh02.jpgAbhishék dolgozott együtt Juanjo Guarnido-val, a Blacksad rajzolójával a Freak Kitchen c. videoklipjén concept artistként, továbbá elmondta, hogy jelenleg is egy képregényen dolgozik, melyet több kötetre tervez és addig nem is adja ki, míg teljesen el nem készül. Úgy gondolja, a jelen állapotban akár több, mint 10 kötetet is felölelhet a történet.

Az ISTEN | NŐ c. kiállítást Abhishék Szingh új festményével kiegészülve a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumban 2019. január 6-ig minden héten keddtől vasárnapig tekintheti meg a nagyközönség.

2018. június 29-én, pénteken pedig Sétáló tárlatvezetést szerveznek a múzeumban, mely 16.30-kor kezdődik és egy Facebook-eseményt is hoztak létre hozzá.

abhishek_singh08.jpg

VIECC Vienna Comic Con 2017 – Beszámoló a rendezvényről

viecc-vienna_comic_con.pngA 2017-es VIECC Vienna Comic Con november 18-19-én került megrendezésre, ismét a Messe Wien-ben.
Két nagy csarnokban került az esemény egy hatalmas területen, így a nap nagy részét el lehetett tölteni úgy, hogy csak alaposan körbenézünk.

20171118_153114-f1200x1200.jpgCosplayesekkel tele volt a helyszín és szép számmal voltak ezek között egészen lenyűgöző jelmezek is. Ők egy-két kivétellel nagyon kedvesek és rugalmasak voltak, valamint Star Wars-témájú fotózkodáshoz rendelkezésre állt egy életnagyságú Tie Fighter-modell és egy külön, elkerített Star Wars kellékes, makettes rész egyenesen Lengyelországból. Itt a filmekből ismert űrhajók, fegyverek, droidok és egyéb szereplők mellett jellegzetes helyszínek makettjei is láthatóak voltak. Ugyanebben a csarnokban voltak elhelyezve az amatőr képregényes standok és -alkotók.

Kissé elkülönítve az egyik fal mentén a képregényes nagyágyúk asztalai álltak. Köztük olyan alkotók, mint a magyarul is megjelenő író Scott Snyder, vagy a szintén magyarul is kiadott (borító)rajzoló Adi Granov, Guillermo Ortego és még jó páran. Náluk szabadon lehetett dedikáltatni, a hozott könyveket, füzetek vagy akár közvetlenül tőlük is lehetett vásárolni. A képregény árus standok néhány helyen külön ki is voltak hegyezve a jelen levő sztárvendégek műveire. Valamennyiüknél pedig rendelkezésre álltak sketch- és artbookjaik.

pb183570-f1200x1200.jpg

A színész meghívottak közt többek közt olyan nevek voltak, mint a Harry Potter-filmek Malfoy-apukája: Jason Isaacs, a trónok harca White Walkere: Ross Mullan, a számos sorozatban, többek közt az Odaátban is szereplő Sebastian Roché, valamint a John Constantine-t megtestesítő wales-i Matt Ryan. Ők külön előadásokat is tartottak, nekem ezek közül idő híján csak Matt Ryané fért bele. Az ő előadása egy másik csarnokban levő színpadon volt. Ebben a csarnokban voltak a színeszek dedikáló asztalai is, ahol folyamatosan kígyózó sorok álltak, valamint ezen a részen voltak nagy részt a merchandise- és képregény árusok is. A helyszínen voltak különféle vetélkedők, gamer sarkok, és -versenyek. Ebben az épületben cikázott fel-alá egy R4-es droid is, ami gyanútlanul spriccelte le a vele „szóba” álló embereket. Aki főként képregény gyűjteménye bővítésének céljából látogat ki, annak nyilván jó pont, ha tud németül, a kínálat elég nagy része ugyanis ebből állt. De angol nyelvű kiadványokból is akadt jócskán, amikből jómagam is betankoltam rendesen.

pb193644-f1200x1200.jpg

Összességében egy nagyon színvonalas és hatalmas rendezvény volt, főleg magyar viszonylatban, aminek csak a körbejárása is erősen felemészti az energiatartalékokat. És az óriási választék bárkit beszippantott azonnal.

Ismét mindenképpen csak ajánlani tudom a képregény-, cosplay-, videójátékok- és celebritások kedvelőinek. Jövőre ugyanitt!

Pál Szabolcs

Királyok és Keresztek képregény – közösségi finanszírozás az Indiegogo oldalán

kiralyok07.jpgA Királyok és Keresztek című magyar történelmi témájú keménytáblás képregény jövő héten jelenik meg és először a VIECC Vienna Comic Con rendezvényen lesz kapható Bécsben a november 18-19-i hétvégén. Az alkotók Németh Levente, a képregény rajzolója és Mészáros János, szövegíró Kisteleki Dórával és további színezőkkel összefogva nagy fába vágták fejszéjüket. 100 oldalon keresztül tervezik bemutatni Magyarország történelmének egy ingoványosabb, kevésbé feltárt és egyértelmű időszakát, melyben I. (Szent) István fia, Imre herceg, de még Szilágyi Áron, kétszeres olimpiai bajnok vívó is szerepel.

Bár a képregény már nyomdában van és vészesen közeledik a bemutató, a csapat az Indiegogo közösségi finanszírással foglalkozó oldalra voksolt, hogy egy rugalmas finanszírozású kampányt indítson, mely pár nap alatt már elérte a 34%-os sikert. De senki ne aggódjon, a képregény függetlenül attól, hogy a kampány hány százalékon áll a 30. nap után, mindenképpen megjelenik magyar- és angol nyelven is.
Mészáros János egy 400 oldal körüli regényt írt, amiből ez a képregény egy lecsupaszított változat 1. része. A történet Magyarországon játszódik és rengeteg ismerős figurával találkozhatunk nem csak magyar oldalról.

kiralyok05.jpg

Ezen kampány alkalmából ugrottunk el Németh Levente “műtermébe” Budaörsre, a képregény már mintegy 8 hónapja készül és Levente jóvoltából betekintést nyerhettünk a rajzolás fázisaiba, valamint kézbe vehettünk egy végleges, még kötés előtt álló makettet a végtermékből.

kiralyok02.jpg

A képregény további érdekessége, hogy egy pályázat keretén belül elkészült egy mobilkészülékekre tervezett Android App, mellyel bizonyos piktogrammal jelölt oldalakon úgynevezett kiterjesztett valóságként extra tartalmak nyílnak meg a program letöltője előtt. Ezt a funkciót is kipróbálhattuk és meg kell jegyeznünk, hogy elképesztő lehetőségek rejlenek benne és nagyon várjuk a kész verziót a könyvvel együtt.

kiralyok04.jpg

Az élesszeműek rengeteg popkulturális figurát vagy ikont fedezhetnek fel a képregényben, hiszen Levente nagy rajongója például a Vikingek című tévésorozatnak. Persze nem árulta el az összes karaktert és titkot, amiket elrejtett a képregény oldalain, ezeket az olvasónak kell majd felfedeznie.

kiralyok03.jpg

A rajzok egyébként 99%-ban a számítógépen készülnek a ceruzavázlatoktól kezdve a (digitálisan) kifestett oldalakig. Levente elmondta, hogy az első pár oldalt még valódi ceruzával, papíron követte el, de annyira lassúnak látta a folyamatot, hogy muszáj volt gyorsítania rajta.
A későbbiekben a kidolgozott ceruzarajzokat már eleve digitálisan, a képen is látható rajztáblával készítette, de idővel ráérzett a képregényalkotás folyamatára és képregényrajzoló barátai tanácsára elhagyta a túlrészletezett ceruzarajzokat is a projekt vége felé.

kiralyok10.jpg

Levente munkája nagyjából a digitális tusrajzokig terjed, onnantól Kisteleki Dóra és a segédszínezők veszik át a – nem kis – feladatot, hogy végleges formába öntsék a paneleket és oldalakat.
A képregény utolsó oldalaihoz még segítséget is kellett kérniük, különben nem készültek volna el a nyomdába leadás határidejéig, ez Pálfi Balázs képzőművész volt, aki a ceruzaoldalakban nyújtott nélkülözhetetlen segítséget Leventének.

kiralyok01.jpg

A 100 oldalas keménytáblás képregény tehát megrendelhető a
www.indiegogo.com/projects/kings-and-crosses-graphic-novel-book-history
oldalon magyarul $15 amerikai dollárért (kb. 4000 Ft) postaköltséggel együtt.

Természetesen csakúgy, mint más közösségi finanszírozású projekteknél, itt is lehetséges magasabb szinteken támogatni, mint például $350 dollárnál a támogató meghívást kap Bécsbe és a Királyok és Keresztek standjánál VIP-ellátásban részesül.
A $250 dolláros szinten egy rendkívül különleges képregényt kapunk, amelynek egyes oldalaira mind a magyar, mind az angol oldalak rá vannak nyomva, ebből mindössze 3 db lesz a világon és egyik borítója itt látható:

kiralyok09.jpg

Nyerj jegyet a VIECC Vienna Comic Conra november 18-19-ére!

viecc-vienna_comic_con.jpgIdén immár harmadik alkalommal rendezik meg Ausztria legnagyobb képregényes rendezvényét Bécsben. A VIECC Vienna Comic Conra keresztelt rendezvény 2015 óta minden évben újabb híres képregényalkotókat és képregényes témájú filmek szereplőit hozza el az osztrák fővárosba.

Az eddig bejelentett meghívottak között találjuk az itthon is megjelenő Batman íróját, Scott Snydert vagy a szintén nagy sikert aratott Vasember: Extremis rajzolóját, Adi Granovot, aki a korábban megjelent Gyilkológép című kötetnek is volt borítórajzolója.

scott_snyder.jpg
A lista korántsem ér itt véget, hiszen az amerikai szuperhős-képregények kedvelőinek ismerősen kell, hogy csengjen Emanuela Lupacchino, Giuseppe Cafaro vagy Guillermo Ortega neve is. Chris Giarrusso, a mini-Marvel borítók rajzolója is a helyszínen fog dedikálni és rajzolni a vendégeknek.

emanuela_lupacchino.png

Nem kell elkeseredni a képregényfilmeket kedvelőknek sem, hiszen a szervezők nekik is tartogatnak meglepetéseket. Benedict Wongot ismerhetjük a Doctor Strange-ből vagy láthattuk az itthon Mentőexpedíciónak keresztelt filmben is.

vcc17_benedict_wong_566x302.jpg

John Rhys-Davies-t a fantasy kedvelőinek szintén nem kell bemutatni, hiszen a Gyűrűk urában szerepelt és Gimli karakterét játszotta. Sebastian Roché itthon a Vámpírnaplók és az Odaát című filmsorozatokból lehet ismerős.

john_rhys-davies.jpg

Ennek örömére a Képregény.blog.hu és a ZSIGER.hu Kiadó nyereményjátékot indít:

  1. Like-old a következő Facebook-oldalakat:
    Facebook.com/VIECCViennaComicCon/
    Facebook.com/ZSIGER.hu
  2. Oszd meg ezt a cikket a Facebook-oldaladon publikusan.
  3. Küldj emailt a kiado <kukac> zsiger.hu címre a teljes neveddel és postacímeddel és hogy melyik napra szeretnél menni!

Ha mindezeket teljesíted, bekerülsz a sorsolásba, melyen 2 szerencsés nyertes VIECC Vienna Comic Con-napijegy birtokosa lehet! A nyereményjáték november 1. szerdáig tart.

A jegyek november 18-ra vagy 19-re szólnak és nagyjából 1 héttel a rendezvény előtt fogjuk kiküldeni postán. A nyerteseket emailben értesítjük! A nyereményeket a VIECC Vienna Comic Con ajánlotta fel és készpénzre nem válthatók.

A VIECC Vienna Comic Con nyereményjáték nyertesei:

  • Balogh Dávid – szombati jegy
  • Hundt Tamás – szombati jegy

The Last Arrival – Az Eljövetel Kickstarter

az_eljovetel-borito.jpgA Free Fantasy Comics magyar alkotócsoport első anyanyelven is megjelenő képregénye mától megrendelhető egy Kickstarter-kampány keretében.
Öt idegen lény a pusztulástól menekülve a csillagok felé veszi az irányt, hogy új élhető bolygót találjanak a fajuknak. Teljesen más elképzeléseik vannak a küldetés mivoltáról és egymásról is megvan a véleményük, azonban együtt kell dolgozniuk, hogy túléljék ami rájuk vár egy ismeretlen bolygón tele megválaszolatlan kérdésekkel.

Prim Dániel Attila (Blender, The Day of Robots) tollából, Szabó J. Gergely rézkarcművész rajzaival és Maharita Szabrina (Blender) színeivel készült el a negyven oldalas képregény, az első a sorozatból.
A kiadást magyar nyelven 11 fontért (~3700 Ft) lehet megvenni, amibe beletartozik a digitális és nyomtatott könyvkiadás és egy Hogyan készült digitális kiadvány is. Ezen felül az első tíz előrendelőnek egy eredeti rajzot is felajánlanak a készítők. A képregény nyomtatásra kész és amennyiben a kampány sikeres a magyar kiadást legkésőbb novemberben érkezik azok postaládájába, akik feliratkoztak.

thelastarrival.jpg

További információért látogassatok el a Kickstarter-kampány oldalára, a www.freefantasycomics.com honlapra. Kérdéseket, kéréseket a freefantasycomics@gmail.com e-mail címen várják az alkotók.

the_last_arrival-page03.jpg

free_fantasy_comics-logo.jpg

Bécsből, a VIECC Vienna Comic Con 2016-ról jelentjük

logo_vieccviennacomiccon_png.pngA következő sorokban a bécsi VIECC Vienna Comic Con nevű képregényfesztivál tavalyi és idei tapasztalatait fogom összegezni. A rendezvény helyszíne változatlan volt a tavalyihoz képest, ugyanakkor idén egy hangárral kibővítették a lefedett területet. Ez abból a szempontból előnyös volt, hogy egy hangárban már nem fért volna el minden, hiszen a tavalyihoz képest jelentősen nőtt a fesztivál. Ugyanakkor hátránya, hogy a második hangárt viszont még nem töltötte ki a fesztivál volumene. Ennek eredményeképpen az Artist’s Alley, tehát a rajzolók, a meghívott képregényes szupersztárok, illetve az egyéb különböző alkotók nagyon szellősen voltak elhelyezve. Hatalmas kihasználatlan területek voltak a második hangárban. Továbbá én úgy vettem észre, hogy lényegesen kevesebb ember jutott el a második hangárig. Ellenben akár hányszor megfordultam az elsőben, ott kényelmetlenül nagy tömeg gyűlt össze. Tehát látszik, hogy van a fejlődésre és a növekedésre hajlam, illetve szándék, ugyanakkor az egyes standok elhelyezése még hagy némi kívánni valót maga után, hiszen a meghívott képregényesek mondhatni „száműzve voltak” a második hangár végébe.

20161119_190235.jpgA meghívott vendégekkel kapcsolatban leginkább pozitívumokat tapasztaltam. Elsősorban több színész volt jelen, ami jó, hiszen több rajongót mozgatott meg, ugyanakkor az árak magasabban voltak a tavalyinál. Egy éve Christopher Lloyd (Doki a „Vissza a jövőbe” szériákban) dedikálásáért és fotójáért (külön-külön) kellett 50 eurót fizetni, idén viszont legalább 2-3 vendégnél volt ez az árszabás. Azonban míg tavaly magadnak kellett lőni a 25 eurós fotót a sztárvendégekkel, addig idén profi fotósokkal készíttették a fényképeket, melyeket kinyomtatva meg is kaphattak a rajongók a helyszínen. Ez nagy előrelépést jelent a fesztivál szempontjából, hiszen az összes többi európai rendezvényen (pl. Belgiumban, Romániában, Németországban és az Egyesült Királyságban), már ez a megszokott és elvárható színvonal évek óta.

20161119_103224.jpgA meghívott képregényes alkotóknak volt pozitívuma is és negatívuma is. Mint említettem, az elhelyezésük jelentősen rosszabb volt a tavalyinál, továbbá a létszámuk is csekélyebb volt. Tavaly Mahmud Asrar elérhető volt mindenki számára, ellenben most, csak napi egyszer pár óra erejéig lehetett vele dedikáltatni a Panini standjánál. Viszont 14 euróért, azaz két exkluzív borítós német nyelvű képregény megvásárlásáért cserébe kaphattál egy gyors, úgynevezett convention sketch-et is. Tehát az ő „mozgástere” jelentősen limitáltabb-, ugyanakkor a rajongóknak nyújtott szolgáltatás minősége jobb volt. Rajta kívül Achdé az újabb, itthon is megjelent Lucky Luke képregények rajzolója, Adam Hughes és Andy Price voltak a nagy és kiemelkedő nevek a meghívottak között. A tavalyi felhozatal Jae Lee-ből, Giuseppe Camuncoliból, Mahmud Asrarból és Emanuela Lupacchinoból állt. Ők mindnyájan szuperhős-orientáltak, ugyanakkor a rendelhető rajzok és megszerezhető dedikálások jóval inkább elérhetőek voltak.

20161119_113124.jpg

20161119_142943.jpgVégezetül pedig a meghívott cosplayesekről ejtenék néhány szót. Tavaly kevesebb volt a profi cosplayes, viszont számomra szimpatikusabbak és közvetlenebbek voltak (pl. Lee Anna Vamp). Az idei 8-10 meghívottból nem egyet láttam, akik folyton csak ültek az asztaluk mögött és nyomkodták a telefonjukat, vagy egymást szórakoztatták és lőtték a selfieket, illetve elfáradtak és pihentek. Nem beszélve Fae La Blanche-ről, aki föl-le rohangált, mint a mérgezett egér és kifejezetten ellenszenvesnek bizonyult. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de a profi cosplayesektől elvárná az ember, hogy jobban rajongó-orientáltak legyenek. Ha maguk szórakoztatása miatt vesznek részt, akkor mehetnek akár civilben is.

20161119_164224.jpgÖsszegezve a szervezés nagyon jó volt és látszik, hogy próbálják kibővíteni a rendezvényt. Míg tavaly képregény centrikusabb volt az egész, idén próbáltak minél több műfajból viszonylag sokat felvonultatni. Ez nem mindig jó ötlet, hiszen az efféle törekvésnek előnye és hátránya is van. Személy szerint – mint képregényrajongónak- nekem a tavalyi jobban tetszett, ugyanakkor idén is jól éreztem magam és sok új emberrel ismerkedhettem meg. Külön ki kell emelni, hogy a környező országokban is egyre jobban elterjed a VIECC, így nem egy magyar honfitárssal lehetett összefutni a rendezvényen. Végezetül, mindenképp ott leszünk jövőre is!

20161120_154025.jpg

VIECC Vienna Comic Con – egy képregényfesztivál Bécsben

logo_vieccviennacomiccon_png.pngA tavalyi sikeres első év után idén is megrendezik a bécsi VIECC Vienna Comic Cont, mely vonzó képregényes meghívottakkal és nem utolsó sorban színészekkel hívja fel leginkább magára a figyelmet. A november 19-20-án zajló rendezvénynek a Messe Wien ad otthont ismét.

achde-1442.jpgA fesztivál egyik legnevesebb európai képregényes vendége a francia Achdé (balra), aki jelenleg a Lucky Luke itthon is megjelenő részeit rajzolja.

adam_hughes-1442.jpgAz amerikai képregényes színtér is bőven képviselteti magát, hiszen Adam Hughes (jobbra) neve talán egyetlen szuperhősöket kedvelő képregényrajongónak sem idegen.

Aki szereti az Én pici pónim itthon is sokak által kedvelt történeteket és képregényeket, Andy Price-hoz álljon sorba, de Mahmud Asrar is gyönyörű limitált nyomatokkal és eredeti rajzokkal várja az érdeklődőket

Érdemes megemlíteni továbbá a rengeteg hivatásos cosplayest a világ minden tájáról, valamint a tévésorozatok kedvelőinek nagy örömére helyszínen fotózkodó- és dedikáló Billy Boydot a Gyűrűk urából vagy Kristian Nairnt a Trónok harcából.

vcc16_artists_achde.jpg

vcc16_artists_adam_hughes.jpg

Tudtad-e, hogy Alan Moore egy magyar képregényírónak írt méltató levelet?

blender-cover-milan-1.jpg

prim_daniel-k.jpg1. rész – rövid interjú Prim Dániel Attila képregényíróval

A Tudtad-e, hogy…? egy párkérdéses interjúsorozat lesz, mely rendszertelen időpontokban jelenik majd meg a Kepregeny.blog oldalán. A sorozat alapköve, hogy megismertesse a magyar alkotókat a magyar képregényes közönséggel egyfajta “trivia” formájában.

Prim Dániel Attila – sok másik mellett – a Blender című képregény írója, valamint a Free Fantasy Comics alapítója.

Kovács Milán: Mit szóltál, mikor megkaptad a levelet és először belepillantottál?

Prim Dániel Attila: Leginkább semmit, fel sem fogtam, hogy ki írta. Később pedig átmentem a halál elfogadásának stádiumain: tagadás, depresszió, elfogadás, mert túl jókat írt, és nehéz volt elhinni. Miután lecsillapodtam, gondolkodtam el azon, hogy ez egy nagyon fontos lépés az írói életemben, főleg olyan szempontból, hogy hogyan kezelem ezt. Kezelhetném úgy, hogy Alan Moore azt mondta, jó író vagyok, mosom kezeimet, ennél többre nincs szükségem, de úgy döntöttem inkább, hogy még jobb leszek, még többet fejlődök majd és új szintekre viszem az írásaimat.

blender-cover-milan-2.jpgRöviden összefoglalva miről szól ez a képregény, a Blender?

A Blender egy sötét-komédia és horror keverék, amiben próbálom körbejárni az emberi morális szélsőségeket. Mi a jó, mi a rossz, miért okozunk bántalmat vagy boldogságot más embereknek. A főszereplő Sammy egy olyan karakter, aki alól minden szociális támaszt megvont az élet egy nap alatt, a szerelmét, a szabadságát és kényelmes megélhetését. A Blender főleg az ő változásáról szól, és belátást nyerhetünk egy nem mindennapi börtön érdekes lakóiba is.

A képregényed sok magyar rajzoló kezén átment. Nehéz megtalálni a “tökéleteset” vagy az eredeti koncepció is ez volt?

Nem ez a koncepció, sok különböző dolog közrejátszott, amiért a rajzolók folyamatosan cserélődnek, személyes okok, vagy nem feleltünk meg egymásnak stílusban. Ez nem könnyű dolog, főleg ha magad finanszírozod a dolgot, nem vagyok egy stabil munkahely, mert projektenként fizetek.

Milyen jövőbeli megjelenésen dolgozol jelenleg és kaphatunk-e belőle ízelítőt?

Szeretném tovább növelni a palettámat, hogy az olvasók lássák a többi oldalamat is. A The Day of Robots-szal és Novemberrel a szórakoztató, a Blenderrel a sötét, cinikus oldamat láthatták eddig. Most van két nagyon fontos projekt, amin dolgozunk, az egyik a The Last Arrival sci-fi, amit olyan négy éve csiszolok fejlesztgetek és rakom tele új mondandóval. Egy öt részes mini-sorozat lesz egyenként harminc körüli oldalszámmal. Szabó J. Gergely rajzolja és tusolja, Maharita Szabrina pedig színezi éppen. Az eddigi kész oldalak gyönyörűek szerintem és kiegészítve a történetemmel, remélhetőleg egy jó kis elgondolkodtató, szórakoztató képregénnyel állunk majd elő. Van még egy oldalam, amiben még nem alkottam a honlapra és ez az emberi dráma, ha felszabadul egy kis büdzsé, ebből is kaphatnak ízelítőt az olvasók.

14302405_1229066293780222_432244517_n.jpg

Aki szeretné elolvasni, milyen módon juthat hozzá a Blenderhez vagy más képregényedhez?

A nyomtatott megjelenés ezen a héten szombattól veszi kezdetét a birminghami ICE – International Comic Expo-n, ami az első, de messze nem utolsó publikus megjelenésünk. A Blender, mint az összes képregényünk ingyenesen olvasható, a freefantasycomics.com honlapunkon. Nagyon hamarosan rendelhető lesz nyomtatott formában is, ugyanott. A Blender Vol. 1, amiben benne van az első hét fejezet és két extra történet, csak a rendelőknek. Ha szeretnétek friss híreket kapni a megjelenésekről, vagy érdekel titeket a The Last Arrival folyamata, látogassatok majd el a facebook oldalunkra (facebook.com/freefantasycomics), mert ott láthatjátok a legfrissebb értesüléseket.

page01_400_dpi-k.jpg

Szabadinterjú Elekes Áronnal, a Wynter rajzolójával

140309_elekes_aron1.jpgAz alábbi interjú 2014. március 9-én készült a 27. Képregénybörzén Elekes Áronnal, az akkor újdonságnak számító Wynter című képregény rajzolójával. Hosszú idő után, a Wynter 2. részének ComiXology-n való megjelenésének napján, azaz ma bemutatjuk.

A Wynter hirtelen robbant be a szerzői képregények piacára a – szintén fiatalnak számító – New Worlds Comics kiadó égisze alatt, melyet Guy Hasson alapított és kizárólag digitális képregényekkel foglalkozik. Vele rövidesen szintén készül egy rövidebb bemutatkozó interjú, ami a következő hete valamelyikében jelenik meg.
A Képregény.blog.hu-n február elején már megjelent egy interjú Áronnal, a lentebb olvasható sok esetben arra reflektál, ezért érdemes azt is elolvasni!

Kovács Milán: Volt veled az az interjú, amit Bayer Antal csinált a Képregény.blog.hu-ra és erre szeretném, ha reflektálnánk.
Ami engem érdekel, amit elmondtál, hogy egyáltálán hogyan találkoztatok a “kibervilágban” Guy Hassonnal? Neki nem jelent meg korábban képregénye, jól tudom ezt?

Elekes Áron: Jól tudod, ez az első kettő, ami megjelenik. A Wynter – amit én rajzolok -, valamint a Goof című, melyet Guillermo Ramirez.

KM: Hogyan találta ki az író, hogy képregényt szeretne csinálni?
Most például olvastam, hogy a Harcosok Klubja folytatása Chuck Palahniuk is képregényként fog megjelenni. Ez lehet a tendencia?

EÁ: Nem mondom, hogy a közös munka kapcsán részletesen elmeséltük egymásnak életünk történetét, mert elég nehéz lenne, hiszen csak emailen tartjuk a kapcsolatot. Amit viszont tudok róla, hogy egészen fiatalkora óta már álmodozott arról, hogy saját képregényt készítsen és képregény forgatókönyvet írjon. Először matematikus pályára került, majd visszakanyarodott a művészethez, mint producer és dramaturg, majd színházi főiskolára került. Emellett persze írta a saját sztorijait is.

TIHWDI.jpgKM: Érdekes és fordulatos életpályának hangzik. Nem is akarok igazán róla többet kérdezni, mert majd inkább tőle érdeklődök.
Kérdeznék inkább az alkotói folyamatodról, mert erről az előző interjúban csak kevés szó esett. A Barcsay-díjat is csak említi, de nem magyarázza el a laikusoknak, hogy mit is jelent ez.

EÁ: Hát igen, ez leginkább a szakmának szól, egy amolyan kicsi díj.

KM: Aki valaha tanult vagy készült képző-, illetve iparművészeti szakokra nyilvánvalóan tudja, hogy mit jelent a Barcsay Jenő-féle Művészeti anatómia című album, szinte Biblia szinten van.

EÁ: Ez így van, én is nagyon sokat használtam az évek során.

KM: Emiatt megkérdezném, hogy a képregényrajzaid stílusa, a te stílusod honnan érkezik, hogyan tevődik össze? Hiszen olvastam rólad pár dolgot és azt írtad, hogy nem nagyon olvastál előtte képregényeket. Hogyan találtad ki, hogy paneleket kell használnod vagy mégis hogyan osszad fel azokat? Azt is olvastam továbbá, hogy Guy-tól elég laza forgatókönyvet kapsz.

EÁ: Én a stílusról még nem mernék beszélni, mert ha csak a Wynter legelső oldalát megnézzük és összehasonlítjuk az utolsóval, már óriási változást láthatsz. Rajzolás közben nekem minden lap egy küzdelem és minden új lapnál megismerkedtem a képregény alap stíluseszközeivel, a szerkesztési elvekkel, a komponálással. Teljesen más kifejezőeszközöket használ egy képregény, mint akár egy képzőművészeti alkotás. Szimbólumokká alakítja a valóságban megtalálható leglágyabb mozdulatokat is, hogy minél érthetőbbé tegyék a sztorit és a történet elmesélését megkönnyítse.

KM: Szokták mondani, hogy a filmben is lehet olyan eszközöket használni, amiket egy regényben nem tudsz megvalósítani, de a képregényhez még egy csomó másik olyan eszköz érkezik, melyeket az általában lineárisan működő mozgóképre sem lehet igazán jól adaptálni. A teret és az időt is te uralod, a fázisokat, hogy két esemény között mennyi idő teljen el, a “vágásokkal”, oldalakkal is lehet kísérletezni, hiszen nem mindegy az sem, hogy két meghatározó oldal egymás mellett vagy hajtás után helyezkedik el. Teljesen mást érzékeltethet a kettő és akkor még nem is beszéltünk a dupla oldalakról… Megteheted továbbá, hogy egy oldalon párhuzamosan több történetet mesélsz el.
Igazából arról érdeklődnék, hogy mégis hogyan döntötted el, hogy a te képregényed hogy fog kinézni? Mindezt úgy, hogy te magad bevallottan nem nagyon olvastál képregényeket.

EÁ: Szerintem látszik is a Wynter nagy részén, hogy változatosságot teremtek és abszolút előkép nélküli kreálmányokat használok. Nem voltak sem kis koromban, sem mostanság kedvenc képregényeim, teljesen távol voltam ettől a világtól. Mondhatni egyszerű esztétikai ítélet után születtek meg ezek a képregény-panelek és -oldalak. Hiszen komponálni megtanultunk, a színekkel jól bánok és ha ezeket megtanulja az ember egy egyetem 5-6-7-8 éve alatt, akkor akaratlanul is beivódnak és gyakorlatilag akármihez is nyúlsz, lesz egy alapod hozzá.

KM: Igen, csak említetted a kedvenceidet Gabriele Dell’Otto-t én meg Simone Bianchi-t mondtam mellé. Annak idején Bianchi-val is az volt a baj, mikor Grant Morrisonnal dolgozott együtt a Seven Soldiers of Victory: Shining Knight füzetein, hogy nem igazán lehetett követni, mi történik egy oldalon, a történetmesélés egy picit elsikkadt a szép festett oldalakon egybefolyó paneleken. Túl sok erőfeszítés kellett, hogy megtaláld a helyes “útvonalat”, de azóta szerintem nagyon sokat fejlődött ezen a téren. Bár sajnos egyre kevesebb belső oldalt rajzol.
Na de visszatérve, mondhatjuk akkor azt, hogy kísérleteztél ebben a képregényben.

W2P11v1s.jpgEÁ: Ne viccelj, mindegyik lap egy újabb őrült kísérlet… Eleve ritkábban használok konkrét panelelrendezéseket, bár néha azért átállok arra, de legtöbbször az oldalon történik minden, egybefolyatva.
Sokszor az, hogy vannak panelek éreztetik az olvasóval, hogy telik az idő. Ez amúgy nagy segítség nekem, ahogy a forgatókönyv is egy más hangulatú anyag, mint egy tipikus szuperhősös képregényé. Sokkal inkább novellisztikus, belső érzelmi folyamatokat ábrázol és ahhoz szerintem baromi jól passzol ez a panelek nélküli, összemosott ábrázolás. Így te, mint olvasó is egy masszába kerülsz bele.

KM: Az biztos, hogy nagyon sokat számít, hogy amit olvasol, ahhoz passzoljon a hozzá kapcsolódó rajz stílusa és hangulata, ez az 1. szám alapján telitalálatnak mondható.
Technikailag hogyan képzeljük el a munkádat? Papírra például dolgozol egyáltalán bármelyik fázisában az alkotásnak?

EÁ: Semmit, ezek tulajdonképpen “digitális festmények”. Írták is több online review-ban – aminek egyébként nagyon örültem -, hogy a képek minősége nem a megszokott, sematikus képregények világát tükrözi, hanem sokkal inkább a “concept art” világára hasonlít egy-egy oldal.

KM: Igen, én olvastam is egy bemutatást rólad, amit leadtál. Az egyik Indexes blogban szép kis bulvárhírré alakították és teljesen figyelmen kívül hagyták a lényeget. Most látom, ez a képregény hátulján is rajta van. Én nem fogok most szenzációhajhászni ezzel. (nevetnek)
Vicces, mert nagyjából leírja a folyamatot és hogy bennehagyod a ceruzavonalakat és sokszor skicc-szerűnek tűnik emiatt, holott soha nem is érte valódi ceruza.

EÁ: Hát igen, bár digitálisan mondhatni igen, hozzáteszem az is inkább vékony ecsetnek mondható.

KM: A Behance.net-en láttam tőled olyan rajzot, amihez készítettél papíron ceruza alapot, nem?

EÁ: Ott papíron felskicceltem, felraktam a tónust, beszkenneltem és úgy készültek. Az még egy ismerkedős próbálkozás volt, hogy a digitális dolgokat hogyan lehet összehozni a papíron rajzoltakkal. De most már 100%-ban digitális, amit csinálok.

batman_by_aron_elekes.jpg

KM: Egyébként egy “ceruzaoldalt” mennyi idő alatt készítesz el? Tudod, vannak akik egy oldalt rajzolnak meg egy nap alatt átlagban, nálad hogy néz ez ki?

EÁ: Kezdjük onnan, hogy elolvasom a forgatókönyvet és általában kettészelem, 23 lapos egy képregény és akkor először az első felével foglalkozom, azt kisebb elemekre szedem. Az első felét újra átolvasom, mindaddig, amíg úgy érzem, hogy már tudok gondolkozni a kompozíciókon, hangulatokon, helyszíneken és az oldal-, valamint panelelrendezéseken. Utána rámegyek egy oldalra és egy nagyon vázlatos skiccet készítek magamnak, hogy nyersanyagfotókhoz ott legyen emlékeztetőként. Amikor már kiválasztottam a nyersanyagokat, amikkel szeretnék dolgozni, egy skicc elkészítése kb. 3-4 óra között van, persze az oldal bonyolultságától függően. De ez alatt már egy nagyon pontos vonalrajzot érts, szóval egy kidolgozott “ceruzarajzról” van szó. A “kifestés”, ami egy fogalmi zavar ebben az esetben, hiszen nem kifestem az oldalakat, mert már a vonalakat sem veszem szentírásnak. Mivel hogy én magam rajzolom és színezem az elejétől a végéig, úgy tehetek bármit, ahogy én szeretném. Nagyon sokszor teljesen eltörlöm a vonalrajzot, tehát ez nem csak egy amolyan “kifestés”, hanem egy folyamat és a ceruzarajz is csak egy állapot.

KM: Látszik egyébként itt a kulisszák mögötti részben, hogy teljesen tradicionális, ahogyan elindulsz digitális technikától függetlenül, de ugyanazokon a fázisokon átmész, mint egy általános képregényrajzoló csapat is tenné.

EÁ: Nálam minden lap máshogy indul, más a hangulata és nyilvánvalóan kijelenthetjük, hogy nincs a kezemben egy tízéves gyakorlat, amivel rutinszerűen dolgozhatnék. Ez az, ami nekem most nagyon érdekes ebben.

W2Promo2.jpgKM: Tényleg, hány részes lesz a Wynter?

EÁ: Az eredeti terv úgy szól, hogy 13 rész készül el, ami két évet jelent a megjelenéseket tekintve. Olyan 2,5 hónap kell egy epizód elkészítéséhez.

KM: Ezt félbe is hagytuk és nem mondtad el, hogy a festés része mennyi időbe telik neked?

EÁ: 1,5-2 nap, tehát egy oldal kb. 2-2,5 nap alatt készül el.

KM: Amerikai képregénynél ezt 3-4, esetleg még több ember készíti, szóval egy emberként szerintem ez még mindig gyorsnak számít.

EÁ: Szerintem se vagyok lassú, én úgy érzem, gyorsan dolgozom.

KM: Mondjuk te az anatómia megszállottja vagy…

EÁ: Mondjuk inkább úgy, hogy “anatómia-náci”! (nevetnek)

KM: Gondolom mivel az anatómia része, embereket rajzolni megfelelő helyzetekben nem okoz neked akkora kihívást. Meg persze van az 1. részben a szexjelenet, ahol szekvenciaként nagyjából ugyanazt rajzolod, ezek azért a digitális rajzolásnál egyszerűbbek.

EÁ: Ezek így vannak, igen.

KM: Egyetlen kritikát kaptatok talán, hogy a beírás, pontosabban a betűk nem a legjobbak. Az is a te kezed munkája?

EÁ: Volt olyanról szó, hogy kicsit nehezen olvasható. Ez az első résznek egy kérdéses pontja volt, hogy mi legyen a feliratokkal. Egyikőnknek se volt ebben tapasztalata és főleg, hogy iPadre jelent meg először, még kisebbeknek tűnnek a betűk. Nekem ráadásul nincs iPadem, szóval fogalmam sem volt és továbbra sincs róla, hogy mégis hogyan nézhet ki. Próbáltam arányaiban megoldani a dolgot, de a 2. részben ezen már sokat alakítottunk, nagyobbak a betűk és mások lettek az arányok is.
Ez olyan, mint mikor nézel egy filmet, mint például az Oblivion, és bár teljesen leköt látványban, de közben a háttérzenének be kéne simulnia a filmbe, nem szabadna észrevenned. Ezzel szemben sajnos sokszor észrevenni a zenét és olyankor feleszmélsz, hogy “ó, mi ez a zene?”, mint egy ilyen kiszakító elem.

KM: A buborék is, a szöveg is tulajdonképpen csak egy szükséges rossz, ami alapvetően csak eltakarja a rajzokat. Ezért is fontos, hogy a lehető legjobban belesimuljon a panelekbe és oldalakba.

EÁ: Ezt például meg kellett tanulnom, nekem újdonság volt, hogy a megrajzolt képemet majd a kész termékben részleteiben letakarja valami. De el kellett gondolkodnom azon, hogy végülis szöveggel és bubikkal nyeri el a végleges formáját és nekem előre sejtenem kell, hogy majd mi hova fér ki.

KM: Nagyjából ez az, amitől a képregény teljesen más, mint a képzőművészet, mert azon túl, hogy egy oldalon ugyanazt a szereplőt lerajzolhatod akár tízszer, de ha beszél is, akkor még a buborékoknak is kell helyet biztosítanod. Mindezt neked, mint rajzolónak.
A tanulmányiadról is szeretnék azért kérdezni, mert a másik interjúból csak annyit tudtam meg, hogy a Magyar Képzőművészeti Egyetemre jársz, de a szakodról és az oda vezető útról nem szólt semmi. Pedig szerintem ezek érdekes és fontos dolgok.

EÁ: Elég vadregényes út volt, bár hozzáteszem, közben nem tűnt még annak. Azért általános iskoláig nem megyek vissza, de például érdekes, hogy középiskola végén, érettségi körül volt egy lehetőségem, hogy kimenjek Olaszországba, Brescia-ba ipari formatervezést tanulni. Fél évet töltöttem ott a Lonati Fashion and Design Institute felsőoktatási intézményben és fél év alatt rájöttem, hogy nekem ehhez semmi közöm sincs. Hazajöttem, utána tervezőgrafikusként vállaltam munkát, valamint készültem a felvételire. De még ekkor sem volt képben a képző, csak mint vágyálom, így a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre mentem animáció szakra és a 3. fordulóig el is jutottam, ahol is nem vettek fel, mert nem vittem animációt. Egyszerű paraszt gyerekként azt gondoltam, minek animációt vinni, tudok rajzolni és azért megyek oda, hogy megtanuljak animálni. Persze nyilván kellett volna valami referencia, hogy mégis mit tudok csinálni. Látniuk kell, hogy mégis mennyi közöm van a szakmához, ahhoz hogy felvegyenek.
Utána döntöttem úgy, hogy nekem a képzőművészetire kellene mennem és a hozzám legközelebb álló szak a képgrafika volt. Megpróbáltam először, akkor nem sikerült, majd mondták, hogy jövőre járjak be konzultálni, valamint tartsam a kapcsolatot. Másodjára pedig felvettek.

KM: Az egy elég jó arány, ismertem olyat, akit 6-7. alkalommal vettek csak fel, 30 évesen.

EÁ: Voltak ilyen osztálytársaim nekem is.

KM: És akkor képgrafikáról hogyan jött neked ez az “anatómia-nácizmus”?

EÁ: Ez most már szakszó lesz, úgy érzem. (nevetnek) Amúgy már annyira nem ragaszkodnak ezekhez a klasszikus tanítási rendszerhez, de még vannak ennek maradványai, mint például, hogy az első 2 évben kötelező letenni egy anatómia szigorlatot és én meg amúgy is teljesen oda voltam az anatómiáért, a realisztikusan kidolgozott ceruzarajzért. De persze ez is egy érdekes téma, hogy alapból csak közelítjük a valóságot, nem mindegy ugyanis, hogy ki mit lát. A szubjektív látásmódot próbáljuk közelíteni a valósághoz.
Az első két évben tehát agyonrajzoltuk magunkat, nagyon jó csapat volt, húztuk egymást. Volt egy tanárunk, félelmetes volt. Felépített magának egy kis dobogót, bakokból, táblákból, meg asztalokból és reggel 8 előtt már várt minket a dobogó tetején, huszárruhába öltözve, kezében egy József Attila-kötettel, keresztbe tett lábbal ült, a feje felett egy reflektor, az egész teremben sötétség és elkezdett felolvasni nekünk. Reggel csipás szemmel a rajztábláddal csak állsz és látod, hogy valaki huszárruhában olvas fel a dobogó tetejéről, leírhatatlan élmény.

KM: És az kiderült, hogy miért csinálta mindezt?

EÁ: Hogy ráhangoljon bennünket az órára. (nevetnek)

KM: Szóval akkor te szeretted volna továbbra is művelni az anatómia rajzolást?

EÁ: Igen, szerettem és egyébként is mindig figurális dolgokkal foglalkoztam, szóval kapóra jött ez a képregény. Még a rézkarcaimban is embereket használtam, mozdulatfázisokkal.

KM: A Wynterben is látszik, hogy a legkevésbé sem statikus a rajzstílusod.

EÁ: Amúgy nehéz ez, mert sokszor nem túl eseménydús a sztori, nagy része belső monológ. Nagyon sok a narráció is, amit nehéz vizuálisan izgalmassá tenni, ezért nagy kihívás és komoly feladat. Sokszor csak beszélgetnek, mondjuk ketten, mint most mi ketten, nem pedig Batman veri szét a rosszfiúkat.

KM: Igaz is, meg hát az, hogy mi itt ketten beszélgetünk sem a világ legérdekesebb dolga. (nevetnek)
És ez a Barcsay-díj, akkor erről mondj valamit!

EÁ: Ez egy amolyan iskolán belüli pályázat, ami a belső körnek szól, a tanári karból kiválasztottak bírálják el és osztják ki valakinek. De ez nem egy akkora díj ám.

KM: Használsz egyébként élő modelleket a rajzokhoz vagy sketch-upot, esetleg bármi hasonlót? Mennyire használsz referenciát?

EÁ: Sketch-upot meg ilyesmit, semmit, de fotóreferenciát állandóan.

KM: A karakterek kinézete is így alakult ki, hogy Guy javasolt egy-egy arcot és/vagy stílust?

EÁ: Nem, teljesen rám hagyta ezt a részét. A világról például egyáltalán nem esett szó, hogy miként is nézzen ki, mindössze azt az instrukciót adta, hogy az emberek ugyanúgy öltözködnek, mint ma. Liznél, a főszereplőnél azt adta, hogy egy lázadó, rebellis tizenhét éves lány és én kezdtem el az első karaktertervemmel haladni effelé a kissé cyberpunkba hajló irányvonal felé.

KM: Kicsit Tetovált lányos lett, igen.

EÁ: Az érdekesség benne, hogy nem láttam azt a filmet, sem a svédet, sem az amerikait. Ígérem, hogy bepótolom.

W3promo2.jpgKM: Volt még egy számomra nem túlságosan érthető része ennek a korábbi interjúnak, miszerint bár azt elmondtad, hogy a válogatás hogy zajlott, de hogy végül mikor mondtál fel a munkahelyeden az nekem kissé ködös volt.

EÁ: Necces időszak volt, összefolytak az éjjeleim és nappalaim. A Herkulesben dolgoztunk több képzőssel együtt, mint ruhaöregítők. Jó csapat volt és ott, a meló közben kaptam az emailt, hogy Behance.net-en keresztül valaki küldött egy üzenetet. Ez mondjuk volt egy szerdai nap, meg sem néztem, mikor hazaértem egyből elaludtam és végül csütörtökön, munka közben ránézek és látom, hogy “job offer” a tárgya. Először nem mertem elolvasni, de aztán jött egy ebédszünet és eperevés közben gondoltam elolvasom. Bár éppen nem akadt a magja a torkomon, de teljesen lesokkolt a hír. Láttam, hogy képregényről lenne szó és ez egy fizetős munka, valamint hogy szeretné minél hamarabb megtudni, hogy érdekel-e engem. Leírta, hogy több grafikust megkeresett és várja a válaszomat.
Ezután csütörtök este írtam neki, azonnal átküldte a forgatókönyvet és már várta is volna a rajzokat. Több grafikust megkeresett, akik azonnal küldözgették a mintaoldalakat, szemben velem, aki szombat vagy vasárnap este kezdtem neki, mert a forgatáson napi 14 órákat dolgoztam.
Vasárnap már kaptam a sokadik emailt, hogy küldjem, mert a többieket várakoztatja miattam, teljesen érthető módon aggódott. Mindenesetre ebből látszott, hogy kíváncsi volt arra, mit csinálok a forgatókönyvvel. Tudta, hogy súlyosabb a téma, ezért nem stilizált rajzolót keresett.

KM: Most nézem itt a képregényben, te is belerajzolod magadat, Walter White-os Breaking Bad-Áronként például.

EÁ: Hát igen, de nem csak magamat, ismerőseimről is veszek “arcmintát” és belerakom háttérszerepekre. Néha meg csak a Google-nek az eredménye, hogy ki kit ismer fel.

KM: De ezek szerint akkor te is dolgozol arc-referenciákkal, csak te magad választod ki őket és nem az író.
Lehetséges, hogy mivel Guy Hasson nem írt még képregényt, nem is tudja, hogy pontosan milyen részletes dolgokat kérhet tőled?

EÁ: Szerintem tudja, én úgy gondolom, hogy ahhoz képest, hogy ez még csak az első képregénye, meglepően jól informált és csak szeretne nekem is teret adni ebben. Sok interjúban meg is jegyezte, hogy amit csinálunk nem szimplán képregény, hanem a kiadó irányelve szerint inkább művészet, mint termék. Ez persze megint egy érzékeny terület, mert mára a művészet is kissé termékké vált.

KM: Milyen inspirációid voltak, ha megkérdezhetem? Nyilván nem képregényesekre gondolok, mert azokból tudom, hogy nem sokat sorolnál fel, de bármilyen más területről.

EÁ: Akit nagyon-nagyon szeretek és amivel kapcsolatban egyfajta büszkeség is eltölt, hogy magyar alkotóra tudok felnézni a legjobban, aki Zichy Mihály. Gyönyörű rajzai vannak és pont azt szeretem nála, hogy nagyon pontos rajzi alapja van, mint Edgar Degas-nak. Degas is festő volt, de annyira precízen rajzolt ceruzával is, amiből később nyilván ki tudott lépni vagy megőrült. Mindig is nagyon becsültem azokat az alkotókat, akik még ha absztraktabb irányba is terelődtek idővel, de mint Picasso is, hihetetlenül kemény klasszikus rajzoktatásban vett részt.

KM: Te látsz erre esélyt, hogy a precíz, anatómiailag tökéletes, realisztikus stílusodból idővel valamennyi majd lemorzsolódik?

EÁ: Igen, hiszen egyrészt egy kényszerű hozadéka a képregényrajzolásnak, hogy az idő miatt egyszerűsödni kell. Én még nagyon sokat el tudnék ezeken az oldalakon molyolni, mert egyrész maximalista vagyok, brutális módon, másrészt pedig imádok rajzolni. A képzőművészeti múlt miatt bennem maradt, hogy annyit dolgozom egy képen, amennyit akarok.

KM: Ha van miből élned, akkor igen, igazad van. (nevetnek)

EÁ: Szóval már ezeken is látszik, hogy redukálódik a stílus és mivel tapasztalat útján szerzem ezeket az apró trükköket és fel kellett fognom, hogy bár számítógépen pixelig nagyíthatok, a digitális verzióban és a nyomtatottban viszont nem fognak azok a részletek látszani. Tehát ez egyfajta kényszerredukció.

KM: És akkor a tervek szerint 2 havonta jelenne meg a Wynter.

EÁ: Eredetileg abban egyeztünk meg, hogy 1 részt 2 hónap alatt “le kell gyártanom”, tehát így ebben a formában nehéz lett volna művészetről beszélni, de ezt is ábeszéltük végül. Nem könnyű a dolog, de máshogy nem működik ebben a képregényes világban.
Az első részt például tényleg befejeztem 2 hónap alatt, a másodikat már nem.

 W1Sk0001.jpgKM: Először iPadre, iOS-re készült el, de most már a ComiXology jóvoltából bármilyen platformon lehet olvasni a Wyntert.

EÁ: Igen, ez volt az eredeti terv is, hogy először az iPadet célozzuk, majd fokozatosan szélesítjük ki a digitális platformokra való terjesztést.
Emellett minden részhez megjelenik egy úgynevezett “sketchbook”, ami betekintést enged a kulisszák mögé, a munkafolyamatomba.
Egyébként emellett indult egy másik képregénye is, Goof címmel, ami egy kékruhás szuperhős paródia, tökéletesen a témához illő rajzolóválasztással. De ha jól tudom előkészületben van még egy, amiről még nem beszélhetek, így erről majd kérdezd inkább Guy-t!

KM: Úgy lesz és legalább lesz mit olvasni! Köszönöm az interjút, elegendőnek tartom.

EÁ: Én is köszönöm, olvassatok Wyntert!

 W1Sk5.jpg

Sötét Kor: A sámán öröksége – Kötetlen interjú a képregény alkotóival

130912_fabe-harant_interju8009.jpgAz interjú 2013. szeptember 12-én készült a Komixxx Project kiállításon Budapesten, a kArton Galériában. Haránt Artúr, a Sötét Kor (Dark Age) című képregény színezője kiállítóként vett részt a rendezvényen, ahol Fábián István, a képregény rajzolója is jelen volt. Az eredmény pedig egy spontán, kötetlen beszélgetés lett, aminek nagy része alant olvasható. Szabó Jenő, a Sötét Kor írója sajnos nem tudott eljönni, de vele is olvasható egy kérdezz-felelek az interjú végén.
Szó esik a képregényekről általában, a rajzolásról, a színezésről, és egy felettébb érdekes élménybeszámoló is helyet kap Fabe-nek a Kubert Iskolában töltött idejéről.

Kovács Milán: Elindítom. Na, gondolkodjunk el rajta, hogy egyáltalán miről akarunk beszélni, előveszem a képregényeket is.

Haránt Artúr: De akkor vedd vissza a pólód Milán, mert így tök undorító, hogy félmeztelenül ülsz előttünk.

Fábián István (Fabe): Igen, sőt, így alul vagy félmeztelen.

HA: Meg mi az a nagy horogkereszt a mellkasodon? (nevetnek)

FI: Ezt tuti kivágja, a horogkeresztet a melleden.

KM: Hát azért azt ki kéne, ja. Tehát beszéljünk a Sötét Korról, avagy Dark Age-ről, ahogy nemzetközileg hívjátok a képregényt.

FI: Maga az ötlet nem tőlem származik, Árpa Attila és Huszár Péter agyszüleménye, akik az Argo című magyar film forgatókönyvírói. Minden úgy kezdődött, hogy az Argo 2-höz szerettek volna egy képregényt készíttetni, hogy azzal promotálják. Ezzel kapcsolatban kerestek meg engem, de fogalmam sincs, hogyan találtak rám. Volt vajon egy „A” vagy „B”-terv, és akkor én voltam a „C”-terv, a legolcsóbb? Nem tudom pontosan, de beajánlott egy régi osztálytársam, aki pont Argó-polókat nyomtatott Dunakeszin, ahol lakom, és a főnök, Alex Bandula ecsetelte, hogy amerikai stílusú képregényt szeretne. Beajánlott ez a régi osztálytársam, hogy van ez az amerikai csávó – én – aki Amerikába élt és tud rajzolni. Elmentem egy interjúra, vittem a megjelent képregényeimet, azaz a Pinkhelleket, és talán pont a sci-fi alapján mondta, hogy tetszik neki és csináljuk meg! Persze két hétre rá kiderült, hogy mégsem lesz Argo-képregény, mert Árpa Attila meggondolta magát.

KM: Sőt, Argo 2 képregény sem lesz, 1 sem volt és 2 sem lesz.

FI: Nem lett belőle semmi. De volt egy másik ötletük is, hogy akarnak valamilyen tévésorozatot. Egy egész estés, 2-3 órás filmen vagy sorozaton gondolkodtak. Kicsit magyar fílinges, Trónok harca-szerű sorozat lett a választás, vérrel, szexszel, véres szexszel, meztelen nőkkel, annál is sötétebb dolgot akartak csinálni.
Akkor jött a Sötét Kor, mint képregény, bár maga a címe tőlem ered, a magyar és az angol is.

HA: Te találtad ki a címet?

FI: Az volt a „kikötésem”, hogy hozok egy írót és egy színezőt, ez Szabó Jenő és Haránt Artúr, akikkel korábban is már egy csapatban dolgoztunk.

HA: Én már színeztem Fabe-nek korábban, nem is tudom, hogy kik színeztek neked eddig.

FI: Eddig még egy valaki volt még.

KM: Arra nem is emlékszik. (nevetnek)

FI: Ő nagyon rég volt, meg már kilépett a Magyar Képregény Akadémiából is, Kiss Gábornak hívják.

HA: Egyébként bírtam a színezéseit…

FI: Kissé elvont stílusban csinálta a dolgokat, mármint a színezést, de nekem nagyon bejött.

HA: Nagyon egyszerű, de szerintem hatásos.

FI: Aztán egyszer csak eltűnt, pedig szerintem jókat is írt.

a_pilota_hagyateka.jpgHA: A legelső, amit színeztem, egy sci-fi volt, A Pilóta Hagyatéka, és annál szerintem nem találtam el még annyira, hogy Fabe kihúzási stílusához milyen színezés passzol. Azt gondoltam, hogy mivel Fabe ilyen vastag vonalakat használ, kikeményített színezés passzol hozzá és ez még ilyen tisztább…

KM: Nem elég biztos a keze, nem? (nevetnek)

FI: Hozzáteszem, az nem is én voltam, azt a képregényemet Horváth Henrik digitálisan húzta ki. Büszke vagyok rá, mert Magyarországon, de legalábbis akkortájt a Pinkhellben, azt hiszem, az első ilyen nyugati stílusú csapatmunka volt. Egyszerre négyen dolgoztunk egy képregényen. Addig általában úgy volt a Pinkhellben, hogy az író, rajzoló és színező is ugyanazt az alkotót takarta.

HA: Visszatérve arra a képregényre, én azért színeztem úgy, hogy nem csináltam textúrákat a színezésben, valamint az árnyékokat sem mostam el szépen, hanem egy ilyen kikeményített típusú színezést próbáltam ki vele. Aztán volt az a… nem emlékszem, mi volt a címe.

FI: Valami űrváladék vagy…

HA: Valami klausztrofób sci-fi.

FI: Mindegy, mondjuk azt, hogy űrváladék!

fulledt_vilagur.jpgKM: Majd én utánanézek, Fülledt Világűr, a 7-es Pinkhellben jelent meg.

HA: Annak a színezése már jobban hasonlít a Dark Age-re. A leges-legelső 0. számot bár nem színeztem olyan sokáig, de az volt benne a kritikus, hogy nagyon pontosan el kellett döntenem, milyen stílust alapozok meg. Milyen ecsetekkel dolgozom majd, milyen textúrákkal és színekkel, mert végig ugyanazt kell majd használnom a sorozat alatt. Van is sok olyan ecsetem, aminek eleve az a neve, hogy Dark Age-ecset, mert azokat csak ehhez használom. Szerintem ez passzol ehhez a történelmi ihletettségű képregényhez. A sci-fihez lehet, hogy nem ez volt a legjobb, valamint ahhoz a kihúzáshoz, de ez a típusú világ ezt igényli. Nem számítógép-ízű színezés, amire amúgy is szoktam törekedni, de itt még jobban törekedtem rá, hogy papírszerű legyen az egész kinézete.

KM: És mondhatjuk, hogy ez történelmi sztori?

HA: Hát olyan értelemben igen, hogy a múltban játszódik.

FI: Mondhatjuk, hogy történelmi, mert valós helyszíneken játszódik, bár egyelőre nem mindig tűnik fel, hogy pontosan hol. Jelenleg amúgy az Urál hegység nyugati (szibériai) fennsíkján vagyunk, de szép lassan eljutunk ide, a hun főhadiszállásra, azaz Pilisvörösvár környékére.
A kor nagyjából i.sz. 400, tehát semmi köze nincs a magyarokhoz. Amikor jönnek ezek a mélymagyarkodások, mint a haverjaimtól, amikor meglátták és kérdezték, hogy (elváltoztatott hangon) „Mióta vagy ilyen mélymagyar?”

HA: Egyébként olyan szinten van köze hozzá, hogy – bár én sem szeretem, amikor nagyon „hunoznak” – az azért tagadhatatlan, hogy kulturálisan valamilyen közünk lehet hozzájuk, mert ugyanúgy nomád népek voltak. A harceszközeik is hasonlóak, nyilván nem lehet letagadni őket, és csak identitás kérdése, hogy ki mit vesz ki a képregényből.

FI: Mostanában, ahogy láttam a cselekményeket a képregényben, ilyen ifjúsági és kaland témákat boncolgat. A 4. szám egy tipikus nyomozós történet, az 5. pedig kicsit brutálisabb, – Artúr szavaival élve – apokaliptikus lesz.
Természetesen vannak benne fantasy-elemek is, mert akartam is, hogy ne csak az angolszász Gyűrűk Ura és a nyugati kultúra legendáit használjuk, hanem a keleti megfelelőit is.

HA: Ezt Árpa is mindig mondta, hogy ez a kor és a téma nincs még elcsépelve.

KM: Igen, emlékszem, hogy annak idején a Hungarocomixon, a Millenárison ezzel próbálta promózni, amikor azt hitte, hogy…

130912_fabe-harant_interju8005x.jpgHA: Voltak ilyen Attila-filmek, de bennem nem hagyott nyomot egyik sem. Úgy értem, hogy Attila a hun, nem Árpa.

KM: Árpa Attila-film? (nevetnek)

FI: Amilyen irányba mi elmentünk, amit Árpa szeretett volna – amiben most nagyon különbözünk – hogy épp, hogy legyen benne fantasy, csak valamilyen minimális szinten. Mint a Trónok harcában, csak ilyen fantasy elemek sejtetése…

HA: Azt hiszem ennek az a neve, hogy „low-fantasy”.

FI: Közben Alex – aki pénzeli ezt a projektet – azt mondta, hogy ő Amerikában szeretné futtatni, és ott már kezd elcsépelt lenni ez a Trónok harca, viszont Attilát ne használjuk, mert ő is el van csépelve, legyen az előtte való kor.

KM: Ja, tehát nem Árpa Attilát.

FI: Attilát, a hunt. Valószínűleg fog benne szerepelni, de csak ilyen cameo-ként.

KM: A címből ítélve gondolom, nem véletlen, hogy ilyen sötétre van színezve akkor.

HA: Az 1. számnál sajnos nyomdai okai vannak, hogy olyan sötét lett. Amúgy is kicsit hajlamos vagyok picit sötétre színezni. Legutoljára használtam a „Curves” opciót, amivel rárakok egy kis világosítást, mert hajlamos vagyok túl sötétbe hajlani, de most már figyelek erre, mert már van tapasztalatom. Van egy barlangos jelenet az egyik mostani számban, ennél a sötét részeket úgy oldottam meg, hogy azok a színek hidegebbek. Ahonnan a fény jön, ott pedig melegebb színeket használtam. Inkább csak a színek jelzik a fényeket és nem a tónusok.

KM: És akkor ezek a képregények 20-24 oldalasak, ugye?

FI: A mostani, 5. szám brutális, 32 oldal körüli lesz, de általában igen…

HA: Lesz benne sok splash-oldal? Mert ebben az utóbbiban – ha jól emlékszem – nem volt egy sem.

FI: Maximum a térkép-oldal.

HA: Nekem splash-t a legkönnyebb színezni, mert bár közel ugyanannyit színezel rajta, de a paneleknél komponálni kell azt, hogy a fényes és a sötét részek vezessék a szemet. Éjszakai jelenetnél könnyebb, de a nappaliaknál nagyon fontos ez, hogy a színek miatt ne billenjen a kompozíció.

FI: Annyiban azért akkor megnyugtatlak, hogy amit láttál, a 5. számnak a 2-3. oldala egy tájkép, mondjuk egy Bob Ross-féle, beszívott „happy-little-trees”-festményt kell, hogy csinálj. Sőt, a 6. számnak a borítóját is már előrajzoltam, az is egy dupla oldalas (wrap-around) borító lesz, medvékkel. Az 5. szám prológus része viszont 8-10 oldal lesz, mert nem lehet kevesebbe beletömöríteni a sztorit.

sotet_kor-tajkep.jpg

KM: Azért kérdeztem, hogy mennyi oldal, hogy megtudjam, nagyjából mennyi időt vesz igénybe a színezés.

HA: Nehéz megmondani, mert szerintem, ha nagyon ráfekszem, egy hónap alatt megvan. De sosem tudok így dolgozni rajta, ezért általában másfél hónapról beszélünk. Nem igazán van határidő, ezért könnyebb az életünk.

KM: Nettó munkaórában mennyi lehet?

HA: Minden számnál kell egy prototípus, azaz egy „etalon”-oldal. Megnézem a jeleneteket, hogy nappali vagy éjszakai, külső vagy belső térben játszódnak. Kiválasztok pár oldalt, azoknak a színezése tart a legtöbb ideig, ezeket hívom „etalon”-oldalaknak, és a többit ezekhez igazítom hozzá. Egy ilyen oldalon akár 2-3 napot is eltöltök, de így már nem kell keresgetni színeket a többi oldalhoz, azok megvannak 1-1 nap alatt. Van, amikor úgy alakul, hogy beérem Fabe-et és ahogy megrajzolt egy új oldalt, azt kiszínezem. Szerencsére sosem volt igazán durva a tempó. Most lesz egy alkalom, amikor kicsit már kilépek a színezői szerepemből, mert a történelmi térképhez Fabe csinálja az elemeket, de ezeket utána én helyezgetem el a térképen és külön-külön színezem ki. Így mindenkinek könnyebb dolga lesz.

FI: Nem kell összetéveszteni a két térképet, a 4. számban lévő a képregényben szerepel, ez utóbbi viszont a weboldalon, amit majd le lehet tölteni, és Európára is kiterjed.

HA: Lehet, hogy egyszer majd csinálok egy Dark Age-festményt, de csak ha végre utolértem önmagamat. (Artúr lelép)

KM: Fabe, és hogyan hangzik az amerikai történeted?

FI: Az Egyesült Államokban születtem, 4 éves koromban anyukámnak honvágya támadt és emiatt visszaköltöztünk 1978-ban Magyarországra. Apukám ’56-os disszidens volt, így nem kapott normális munkát, nem volt párttag sem, ezért egyfolytában piszkálták. A szakmájában nem helyezkedhetett el, csak segédmunkásként alkalmazták. A nővéremet is kiközösítették a tanárok az iskolájában, ezért annyira nem volt jó dolog az a 10 év, de végül is a 8 általánost itt jártam ki. Dunakeszin volt házunk, aztán apám 1987-ben megelégelte ezt, fogta magát, kiment az Egyesület Államokba, és ott is maradt. Ez az akkori rendszerben egyértelműen disszidálásnak számított. Rövidesen jöttek a rendőrök hozzánk, és faggatták anyukámat, hogy hol a férje, miért nem jött vissza, valamint követelték, hogy a levelezést és a képeslapokat adjuk át. Teljesen ÁVO-s módszereknek tűntek, de ezek ugye rendőrök voltak. Egy év múlva utánamentünk, 1988 elején, így a gimnáziumot már az USA-ban jártam ki.

4 éves koromban még a Dunakeszi Vörös Csillag moziban láttam a Csillagok háborúja 1. részét, és ezután már óvodás koromban Darth Vadereket rajzoltam. Egyébként volt egy szovjet 2. világháborús sorozat a nácikról, több részes, és abban láttam, hogy horogkeresztes repülők bombáznak. Én ezt az óvodában le is rajzoltam, és biztos jól sikerülhetett, mert amikor az óvónéni meglátta, egész nap sarokba voltam állítva. Ott bőgtem, de már arra sem emlékszem, hogy vajon miért. (nevetnek)

Szóval én mindig is rajzoltam, gyűjtöttem a Füleseket, meg a Kockásokat. Nem volt számítógép vagy TV, hogy azt nézzem, úgyhogy rajzoltam helyette. Szerintem a mai fiatalok már nem foglalkoznak annyit rajzolással, mint akkor.

KM: Egyébként ez tényleg érdekes, hogy így elromlott ez, pedig a kreativitás fejlesztése fontos lenne.

FI: Van már számítógép meg Playstation, most már senki sem rajzol. Megfigyeltem, hogy a nővéremnek a kisfia is ügyes lenne, de már nem rajzol, csak ha már valóban nagyon unatkozik, vagy még akkor se.

KM: Mi lesz ebből szerinted? Lesz egy ilyen határozott generációs vonal, ahonnan kezdve már a gyerekeknek nem lesz semmilyen rajzkészsége?

FI: Nem tudom, bár a mostani képregényrajzolókon is azt veszem észre, hogy egymástól tanulnak rajzolni, nem pedig elmennek egy rajziskolába foglalkozni a perspektívával és az anatómiával. Most már inkább ezt is képregényekből másolják, és ugyan megtanulják egy idő után, de akkor már leginkább a rossz módszert. Ezért vannak ezek az eltorzult, Rob Liefeld-féle rajzolók, valamint a tehetségtelen Jim Lee-klónok. Szerencsére most már ezek a klónok kialakítottak maguknak egy saját stílust.

130912_fabe-harant_interju8017.jpg

KM: Már aki le tudta vetkőzni…

FI: Volt Steven Platt , ő volt az egyik legfőbb Liefeld-klón, bár nem tudom, mostanában rajzol-e még. Marc Silvestrinek is volt 3-4 klónja, egyedül talán Erik Larsennek nem volt, mert eleve Silver Age-stílusban rajzol, és ahhoz túl nagy tudás kellett volna, hogy ne csak a vicsorgó pofákat és a boka nélküli testeket utánozzák.
Visszatérve a sztorihoz, bejelentettem anyáméknak Amerikában, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, persze ők mondták, hogy kellene azért valami szakma, autószerelő vagy hasonló. Erre azt feleltem, hogy én márpedig képregényt akarok rajzolni. Az egyik képregényem hátulján láttam a Joe Kubert iskolának a reklámját, és elhatároztam, hogy oda akarok járni. Volt is egy interjú, hamar kiderült, hogy elég drága, de gimnázium után elmentem dolgozni, azaz egy évig gyűjtöttem, így végül meg is lett a pénz rá.

KM: Milyen volt a Kubert-iskola?

FI: Elég brutális volt, kisebb fajta idegösszeroppanást kaptam az utolsó évben. Akkor már minden bajom volt, hiszen ott kiképzés volt, nem a megszokott oktatás. Megtanítottak határidőre dolgozni, amerikai stílusban. Sok feladatot kaptál, és egyszerűen meg kellett csinálni őket meghatározott időn belül. Azért is volt az, hogy a 30-as kezdőlétszámból a végére kb. 14-en maradtunk. Feladták az emberek, mert nem bírták idegileg, hogy 0-24 ezt csinálni. Volt nagyjából 10 óránk, méghozzá a legváltozatosabbak, például festés, anatómia, design, lettering, buborékrajzolás, stb.

KM: Akkor még a szép időkben ragasztgatták a bubikat az eredeti oldalakra.

FI: “Paste-up and materials”-nak hívják, az is volt az óra neve. Volt storytelling (történetmesélés) és még sok más egyéb nyalánkság. Nagyon jó tanáraim voltak, mondhatni legendák tanítottak, és nem csak Joe Kubert. A fiai már sztárok voltak, bár akkor még nem tanítottak, Andy az X-Ment rajzolta a pincében, Adam pedig a Wolverine-t, teljesen egy időben. Suli után a tornaterembe jártunk kosarazni, és mindig megálltunk a stúdiónál, és néztük, hogy miket rajzolnak. Az egyik tanárom például a Prince Valiant rajzolójának volt a segédje. A nagy öregek közül is már 1-2 meghalt, de szerencsére azért páran még mindig élnek abból a korszakból. Ott tanultam meg igazán rajzolni, a paneleken belüli designt, fontos volt megtanulni a történetmesélést. Sok ember azt hiszi, hogy tudja, de igazából nem árt elsajátítani, és ehhez nem elég nézegetni vagy olvasni a képregényeket. Viszont annyi mindent csináltam már, annyit rajzoltam, hogy teljesen beleuntam. Ott tartottam, hogy rá se akartam nézni a rajzasztalra. Beadtam pár helyre a portfoliómat, ahol szerettem volna dolgozni, de nem a DC-hez vagy a Marvelhez, mert ott klónokat kerestek a jól bevált rajzolók mintájára.

KM: Nyilván olyat próbáltak kiadni, amit megvesznek.

FI: Igen, és ’94-95-ben volt az, hogy teljesen összeomlott az egész képregénybiznisz, és a 2-3 nagyon kívül szinte mindenki becsődölt. Akinél akartam dolgozni, a Jim Shooter-féle Broadway Comics is csak fél évig ment, utána szintén becsődölt.

KM: Úgy érzem, te pont rosszkor végeztél.

sotet_kor-borito_1.jpgFI: Beadtam nekik a mintaoldalakat, jött is valamilyen válasz rá, hogy köszönjük, de megszűntünk. Akkor úgy gondoltam, hogy jól van, nem érdekel most már ez az egész. Dolgoztam, amúgy is volt rendes munkám, fogtam magam és ’98-ban visszaköltöztem Magyarországra, itt viszont 2004-ig szinte nem is rajzoltam. Egy-két dolgot rajzolgattam, de semmi komolyat, majd véletlenül rátaláltam a Kepregeny.net oldalra, aminek köszönhetem, hogy újra felfedeztem a rajzolást. Pont akkor indult be Magyarországon az MKA (Magyar Képregény Akadémia), ahova szintén jelentkeztem. De akkor is csak a Pinkhell antológiába, a rövid sztorikat csináltam állandó, 8 órás munka mellett.

KM: És akik lemorzsolódtak a Kubert-iskolából, vajon nem is rajzolnak már egyáltalán?

FI: Szerintem nem, bár nem tudom pontosan, mi van velük.

KM: És akik elvégezték veled?

FI: Facebookon páran fenn vannak, és látok olyat, aki befutott, például emlékszem az első évben volt osztálytársam Alex Maleev, őt biztos ismered. Fél év után valamelyik nagy kiadó elrabolta, és azonnal kapott munkát. Aztán mondta is, hogy akkor nem fogja kifizetni a rajziskolát, és azzal le is lépett. Szóval, ha valaki kapott egy jó munkát, akkor általában ez történt.

KM: Mondjuk elég szokatlan, ahogy Maleev rajzol, és inkább fest.

FI: Amit akkor csinált, az a stílus nekem nagyon tetszett. Amire én emlékszem, hogy kicsit elvontabb volt, nem a szabvány amerikai képregénystílus. Ha jól emlékszem, először a Valiant Comicsnál dolgozott a Magic The Gathering képregényen. Nem is saját magát húzta ki tussal, hanem akkor még volt neki kihúzója.

KM: Az mondjuk kár, mert szerintem amikor saját magát húzza ki, akkor sokkal jobb.

FI: De az tovább tart, 21 napos határidőd van Amerikában, hogy megrajzolj egy 22 oldalas képregényt.

KM: Mondjuk ő inkább olyan projekteken dolgozik, ahol megvárják, hogy befejezzen egy képregényt, valamint inkább borítókat fest mostanában.

FI: Hát, abból lehet, hogy jobban meg tud élni. Szóval voltak még ilyenek, most nem jutnak eszembe a nevek. De lehet, hogy sokan megunták, és elegük vagy szimplán családjuk lett.

KM: Ebben pont az az érdekes, hogy kijártad a sulit, aztán pont, hogy a végére utáltad meg.

FI: Nem jó szó, hogy megutáltam, csak a vége felé már tényleg nagyon durva volt, nehéz is elmesélni. 10 tantárgyból minden legyen meg egy hét alatt, mondjuk 1 nagy festmény, 3 oldal képregény a másik tantárgyhoz, 2 oldal kihúzás és számold hozzá a másik 7 tantárgyat, mindezt egy hét alatt befejezni… Az osztálytársakkal úgy csináltuk, hogy megbeszéltük, hogy nappal alszunk, suli után mentünk és aludtunk, majd este héttől dolgoztunk egészen reggelig. Leginkább éjszakai baglyok ezek a rajzolók, Artúr is. Én annyira mondjuk nem, mert én most már öreg vagyok (nevetnek), de Artúr is általában éjfél után lesz csak elérhető az interneten.

fabian_steve-batman_es_robin-color.jpgKM: Hogyan születtek ezek a Sötét Kor-karakterek? Adottak voltak már az elején, volt-e nevük?

FI: Egyedül Iddár az, akinek a neve kapcsolódik Árpa Attilához, de a karakter-koncepciókat is én találtam ki. Még a képregény indulása előtt 2-3 hétig ezeket tervezgettem, valamint a helyszíneket is. Azon túl, hogy Iddár a sámán neve, minden mást Jenő és én találtunk ki.

KM: Hogyan dolgoztok együtt Jenővel?

FI: Mi „Marvel-style”-ban dolgozunk, tehát Jenő leírja nekem pár mondatban, hogy miről fog szólni a képregény. Én elkezdem rajzolni, majd hozzárakom az én dolgaimat is, aztán Jenő ír egy részletesebb scriptet. Nincs nálunk olyan, hogy panelról panelre leírná, hogy minek kell majd szerepelnie az oldalakon. A 2. szám is úgy volt, hogy Brüsszelből, a reptérről a telefonjáról írt 2 mondatot, hogy lehetne egy barlangos sztori is benne. Kitaláltuk, hogy legyen egy lidércharcos rész zombi-hadsereggel. Végül ez a jelenet lett Rémi (Rémíjász) nevének az eredete is, ez lett a történet csattanója. Ekkor én ezt megrajzolom, a legvégén pedig Jenő megírja a dialógust. Nagyjából már érezzük egymás stílusát, Jenő például szereti, ha a karakterek ilyen-olyan grimaszokat vágnak. Fontos, hogy az arcmimika jó legyen, hiszen Rémi egy ilyen kis „beszólogatós” gyerek, állandóan kritizálja Iddárt. Az ilyen jellemvonások megjelenítésére tökéletesek ezek a panelek. Ha valaha valaki utánam fogja rajzolni ezt a képregényt, akkor az nagyon fontos, hogy az arcmimikákat eltalálja, mert talán ez az egyik legfontosabb kulcsa a Sötét Kornak. A bubizást már a 3. számtól nem én csinálom, hanem mano a Kepregeny.net-ről. Ő ért hozzá, és van tapasztalata ebben, szóval nem volt nehéz a döntés. Ráadásul gyorsan dolgozik, ez is egy plusz erény. Most már abszolút amerikai fíling a Sötét Kor elkészítése, mert teljes csapatmunka. Egyedül kihúzóm nincs, mert az talán még le is lassítana. Most már ennyi számmal a kezemben úgy rajzolok, hogy szinte pálcikafigurákból áll a ceruzavázlat, főleg a fejeket nagyolom el és egyből megyek rá a tussal. Ahhoz, hogy gyorsabb legyen, olyan kihúzót kellett volna találni, aki ezekből a vázlatokból is tud dolgozni. Ez elég szerintem elég nehéz lett volna, ráadásul kellett volna idő is, amíg összeszokunk. Melyik filmben is volt az a kihúzós poén?

banky2.jpg

KM: Képtelen képregény, a magyar verzióban „másolónak”, az eredetiben „tracernek” nevezték a kihúzókat.

FI: Amerikában azonban a legtöbb kihúzó nagyon jól rajzol. Ben Affleck jó nagy tokás volt akkor még, de így néztünk ki amúgy a Kubert suliban is, mindenki el volt hízva. Én is eléggé el voltam hízva, mert nem nagyon mozogtunk, mindenki csak rajzolt. (nevetnek)

szabo_jeno.jpg

Szabó Jenő, a Sötét Kor írója pedig a Facebookon válaszolt pár kérdésemre:

Kovács Milán: Mennyire kötötte meg annak idején a kezedet Árpa Attila és a másik segédíró?

Szabó Jenő: Huszár Péternek hívják Árpa társát, és gyakorlatilag semennyire sem kötötték meg a kezem. Nem igazán értek rá megkötni. A nulladik szám történetét az első szinopszis egyik paragrafusából írtam. Jó pillanat volt, megért hat oldalt. Az első számtól kezdve teljesen kimaradtak az alkotófolyamatból, eképpen nem is használtunk semmit a terveikből.

KM: Szerinted volt vagy van rá esély, hogy Árpa Attila eredeti tervei szerint ebből a képregénysorozatból filmsorozat legyen?

SzJ: Esély van rá. Nem igazán tudom megmondani, hogy mennyi, nyilván azon is sok minden múlik, hogy mennyire sikerül jól ez a tíz tervezett epizód.

KM: Milyen mélységekig jutottál eddig a jövőbeli forgatókönyvekben, mennyire kidolgozottak ezek?

SzJ: Az első tíz epizód lett előre megírva, amit nevezhetünk akár az első évadnak. Ezek olyan szinten vannak megírva, hogy Fabe meg tudja őket rajzolni, de még napokig kell majd dolgoznom a szövegeken. Van elképzelésem a további évadokra is, ez nálam elvi kérdés, mert amíg nincs, addig nem írom meg az elsőt sem.

KM: Milyen a munka Fabe-bel, mennyire szólsz bele egy már megrajzolt oldalba? Artúrnak szoktál iránymutatót írni, hogy mégis mire számítasz színek terén?

SzJ: Fabe-bel könnyű dolgozni. Részben mert érzi a képregényt, bírja és igényli az önállóságot, megszervez mindent. Gyakorlatilag ő a menedzsere a projektnek, ami számomra szokatlanul kényelmes. Vannak rajzolók, akiknek segít a részletes panelekre bontás, még ha el is térnek tőle. Fabe-nek jobb, ha nem terheli az ember részletekkel, sokkal képregényesebb lesz az eredmény, ha inkább rábízza az ember a dolgot. Artúrnak nem igazán adok iránymutatót, legfeljebb visszajelzést. Főleg mert nem úgy írom a képregényt, mintha számítanék rá, hogy ki is lesz színezve. Nekem az már sok lenne, és a képregénynek szerintem fekete-fehérben is működnie kell. Számomra ez inkább egy állandó kellemes meglepetés, amikor meglátom a kész oldalakat kiszínezve. Gyakorlatilag egy finom hangulati réteget rak rá a sztorira, nagyon nagy figyelemmel és igényességgel. Ennél pesze többről van szó, mert látom, hogy Fabe néha óriási fehér részeket hagy hátra Artúrnak ajándékul.

KM: Említette Fabe, hogy „Marvel-style”-ban dolgoztok, beszélnél egy rész elkészültéről te is?

SzJ: Hogy mi lenne a neve az alkotási folyamatunknak, azt nem tudom, de egyszerre hatékony és szórakoztató. Elkészültek a szinopszisok az évad végéig. Ezek azért többek mint szinopszisok, de kevesebbek, mint forgatókönyvek. Lényegében az epizód jelenetekre bontva, kulcsmotívumokkal, oldalszám-kalkulációkkal, hogy lehetőleg jól célozzuk a 24 oldalt. Ekkor jön Alex, aki szeretne valamivel többet látni minden részben. Kicsit alkudoznak Fabe-bel, hogy mi is az a kompromisszum, amivel engem már lehet stresszelni. Nekem általában itt az a legnagyobb feladat, hogy a plusz igényeket úgy illesszem be a történetbe, hogy az ne lógjon ki onnan, legyen fontos szerepe, vigye előre a dolgokat. Ha ki akarod szúrni ezeket, akkor ezek rendszerint ilyen pár oldalas közjátékok, más helyen vagy időben. Persze, végül mindig sikerül beintegrálnom és megszeretnem ezeket a részeket. Innentől általában egy időre elengedem a dolgokat, és figyelem, ahogy Fabe halad a rajzokkal, legfeljebb válaszolok a közben felmerült kérdésekre. Néha nem is világos elsőre, hogy egy-egy adott oldal micsoda, főleg, hogy Fabe nem mindig időrendben halad. Aztán ahogy közelít a végéhez, elkezdem gyártani a szövegeket. Kicsit lassít a dolgon, hogy nem egyszerűen szövegszerkesztőbe rakom a mondatokat, hanem buborékokba rakom a rajzok fölé. Valójában ekkor előáll a képregénynek egy olyan fekete-fehér változata, amit én „bubiztam”. Amíg az egész így összeáll fekete-fehérben, addig rendszerint a színezés is elkészül párhuzamosan, de azt már természetesen nem én feliratozom. A negyedik számtól kezdődően először angolul írom meg a szövegeket, és csak később írom meg magyarul is. Elsősorban edzeni szeretném magam, másrészt azt gondolom, hogy ez valahol az egyszerűség felé terel. A legszebb az, hogy a képregényünk mindig igazi csapatmunka eredménye, és így egyrészt mindannyian megjelenünk benne, másrészt mindenkinek van benne egy csomó meglepetés.

sotet_kor-borito2.jpgKM: Rémi, avagy Rémíjász neve és az angol fordítása kinek köszönhető?

SzJ: Teljes egészében magamra vállalom a felelősséget. Próbáltak tőle eltántorítani, de nem hagytam magam. Tudom, hogy az amerikaiak nem igazán szeretik a szóvicceket, de szeretnék bátor lenni a nevekkel, mert magam is szeretem a bátor írókat. Iain M. Banks és Larry Niven fontos példaképeim ebben a kérdésben. Az ilyen dolgok az erős műveket tovább erősítik, míg a középszerű munkákat legyengítik. Dupla vagy semmi.

KM: Próbálsz tájékozódni erről a korról, vagy pont azért választottátok ezt, mert szabadabban lehet közlekedni és nem kell kötődni a történelem folyamához?

SzJ: Nem én választottam a korszakot, jött. Magamtól nem biztos, hogy valaha ide tévedtem volna. Tájékozódni pedig csak óvatosan. Néha ihletet keresek, néha pedig csak egy törzs nevére vagy egy legendára van szükségem, de komoly kutatómunkára nem szánom rá magam. Gyanítom, hogy egy emberöltő kellene hozzá, hogy történelmileg hiteles dolgot produkáljon az ember, és még akkor is sokan lennének, akiknek épp az ellenkezője lenne hiteles. Legyen inkább kezdettől fogva világos, hogy ez egy fikció, és akkor az ember fantáziáját se köti meg semmi, és a hitelesség is inkább csak a sztori önmagával való kohézióját jelenti.

KM: Mesélj kérlek kicsit a korábbi közös munkáidról Fabe-bel és Artúrral!

fabe-jeno.jpgSzJ: A Magyar Képregény Akadémia tagjaiként ismerkedtünk meg, ahol sok remek arccal sikerült együtt dolgoznom. De nem csak a Pinkhellbe alkottunk együtt, és Artúr is rajzolt legalább annyit, mint amennyit színezett. Valamivel részletesebben pedig:

Artúr mint rajzoló:

  • Nero Blanco-ból négy részt csináltunk (2008-2010), amit Artúr rajzolt. Talán ez a sorozat több figyelmet érdemelt volna annál, mint amennyit végül kapott.
  • Kettesben vettünk részt az „Európai Polgárság Képregénypályázaton 2009-ben, illetve az Avis képregénypályázatán 2012-ben.
  • Az 1848-s forradalom 12 pontjáról készült 12 stripjéből csináltunk egyet, nevezetesen felelős minisztériumot szerettünk volna Buda-pesten.

Artúr mint színező Fabe nélkül:

  • All Star Holiday, a 2008-s Pinkhell 5-ben, Zsoldos Péter rajzaival. Ennek különlegessége, hogy maguk az alkotók vagyunk a történet főszereplői.
  • No Thanx: Gépregény, 2008-ban, a zenekar albumához csatolva jelent meg, Tikos Péterrel közösen színezve, Ábrai Barnabás rajzaival.
  • Droidok Városa, a 2009-s Pinkhell 6-ban jelent meg eme sliptream sci-fi a mai Budapest közlekedési problémáiról, Fórizs Gergely rajzaival.
  • Buli, a 2010-s HVG év végi számában, egy egyoldalas képregény az alkotmányozásról és az X faktorról. Matheika Gábor rajzaival.
  • Pernye rendel, a 2011-s Pinkhell 8-ban jelent meg, Fritz Zoltán rajzaival

ÉS amikor Artúr Fabe-et színezi:

  • A Pilóta hagyatéka a Pinkhellben jelent meg 2007-ben. Egy sci-fi, amit Fabe egy már kész rajza alapján találtunk ki. Kicsit sötét jövőképet vázol egy klónokkal teli világegyetemről.
  • Fülledt Világűr, Pinkhell 7, 2010-ben egy halálra ítélt űrhajó kissé túlfűtött utolsó óráiról szól.
  • Azóta, HVG 2010-ben, egy egyoldalas képregény a vörösiszap katasztrófáról.

sotet_kor-matrix.jpg