Ryan Colucci

Interjú Huszka Zsomborral 4/4. rész

130827_huszka_zsombor23.jpgMaratoni, négyrészes interjúnk Huszka Zsombor képregényrajzolóval, a Kickstarteren jelenleg is futó R.E.M., valamint Saint Chaos című képregények vizuális alkotójával a végéhez ér.
Előző részek a megfelelőre kattintva: 1, 2, 3. rész

Köszönjük azoknak, aki kitartottak és végigolvasták az interjút. Hamarosan a Sötét Kor (Dark Age) alkotóival készül hasonló – ámbár rövidebb – interjú.

Kovács Milán: Elolvasva a Saint Chaos első részét, felmerül bennem a kérdés, hogy mennyire bírja jól a gyomrod az ilyen jeleneteket? Mennyire írja le ezeket részletesen Noah Dorsey, a képregény írója?

Huszka Zsombor: (nevet) Kellett valahogy azonosulnom ezzel, tehát amikor elküldte nekem a scriptet, akkor bőven voltak benne durva jelenetek. Nem volt titok, hogy ez egy horror lesz és beteg dolgokat szeretne ábrázolni.

KM: Ráadásul ilyen slaughterhouse-horror típus.

HZs: Igen igen, az elején a döglött macskával indul, és az egyik panel külön kívánsága volt, hogy kerüljön megrajzolásra, mert egy cukorkagyárban (candy factory) dolgozott és „nőtt fel.” Elmesélte, hogy ez a típusú cukorkagyártó gép például rendszeresen okozott baleseteket. Letépte valakinek a karját, és a sztoriban szereplő pszichopatának is ez lett az egyik kedvenc módszere. Egyszerűen letépeti, és bedaráltatja az emberek karját.

sc-candy-puller.jpgKM: Nagyon durván hangzik. Főleg, hogy ennyire a valóságból merít eszközöket.

HZs: Ez a gép alapvetően csavarja a cukrot. Leírta a gép nevét, és nekem fogalmam sem volt róla, hogy mi ez. Be kellett írnom a YouTube-ra, hogy lássam működés közben, mert nem tudtam elképzelni, hogy mit is kellene nekem ábrázolnom.

KM: Ezeket az érdekességeket mindenképp megkérdezem tőle is egy interjúban.

HZs: Azt hiszem, a karóba húzott nő az én ötletem volt…

KM: Az meg békaperspektíva egy kis halszemmel keverve.

HZs: Igen, a következő rész pedig még durvább lesz. Volt egy olyan jelenet a forgatókönyvben, amikor meg kellett állnom, hogy ezt nem lehet papírra vetni, és nyomdafestéket nem tűrő rajz lesz. (mindketten nevetnek) De aztán amikor elkezdem rajzolni, már nem azzal foglalkozom, hogy mi az üzenete, hanem például, hogy az árnyékok jó helyen legyenek. Akkor már túl vagyok azon, hogy mit rajzolok. Leginkább akkor kell a gyomrommal megbirkózni, amikor felvázolom.

KM: Nyilván ez nem a valóság, de a kínzóeszközöket és jeleneteket te alkotod meg.

HZs: Eleve amit elküld az író már picit beteg, vagy nem is tudom, hogy mondjam, de ez a műfaj sajátossága. Nekem pedig ezzel kell felvennem a ritmust. Érzem és értem, hogy milyen hangulatot akar kelteni, mit szeretne ábrázolni, én pedig megpróbálok rátenni még egy lapáttal. De nem mentegetőzni próbálok, mert szerintem tudni kell valamennyire azonosulni ezekkel a jelenetekkel, hogy le tudja az ember rajzolni.

honeycomb.jpgKM: Honeycomb karaktere elég Joker-szerű gonosznak tűnik, persze sokkal durvább, mint amit a DC megengedne. Vannak ilyen terveid, hogy nagy kiadóknak is dolgoznál? Ugyebár van két DC-printed is, a Joker és Harley meg a Batman és Catwoman.

HZs: Egy Batman sztorit azért jó lenne rajzolni, de ezzel nem azt akarom mondani, hogy ha felhívnának és azt mondanák, „te rajzolod a következő Pókembert,” akkor nemet mondanék. Az is egy hatalmas elismerés lenne, de a Marveltől igazán nem nagyon érdekel semmi. A DC-től például Superman sem, viszont Batman kultusza és a karakter saját mitológiája olyan világ, amit szívesen megrajzolnék. Nekem Batman világa, Jokerrel, Pingvinnel, Harley Quinnel vagy Macskanővel inkább kelti fel a fantáziámat. Ebből a Honeycomb karakterből a legelső panelt, amit megrajzoltam – nem titkolom – Dave McKean Arkham Elmegyógyintézete ihlette. Persze, hogy hasonlít kicsit Jokerre, mert egy pszichopata, vihogó, gentleman-stílusban beszélő, intelligens karakter. Nem titok, és nem is baj, ha hasonlítják a Jokerhez, mert tényleg sokban hajaz rá.

KM: Pár hete indult a Kickstarteren az R.E.M, honnan jött az ötlet a közösségi finanszírozásra (crowdfunding)?

HZs: Akit érdekel ez, és szeret részt venni ilyen típusú közösségi projektekben, azoknak szerintem nagyon jó. Ha még pénzt is adnak, akkor már aktív részesei lehetnek egy-egy projekt megalkotásának. Néha, mikor lapozgatom a Kickstarter.com-ot, én is találok egy csomó olyat, amiért nem feltétlenül azért adnék pénzt, hogy kapjak cserébe valamit, hanem mert annyira megtetszett és érdekes, hogy szeretném, ha megvalósulna.
Szerintem ez egy nagyon jó dolog olyan szempontból is, hogy kiváló beharangozás egy könyvnek vagy képregénynek. Fel lehet vele mérni, hogy milyen kereslet lesz egy-egy termékre.

130827_huszka_zsombor32.jpg

KM: Sok nagyon érdekes szinten lehet adományozni, a kedvenceim az online avatarok, amiket te rajzolsz majd. Csináltál már ilyet korábban is? Vagy honnan jött az ötlet?

HZs: Főleg Ryan [Colucci] ötletei voltak ezek, bár megbeszéltük őket, mielőtt élesítette a kampányt. Ryan azon kívül, hogy jó író, a marketing és szervezési részével is profin foglalkozik, ügyesen valósítja meg, amiket kitalál. Nekem jó érzés egy ilyen csapatban dolgozni, ahol nekem szinte csak az a „dolgom,” hogy megrajzoljam a történetet. Hozzá kell tegyem, azért én is segítek, ahol tudok. Példának okáért a nyomdát én találtam, amit végül kiválasztottunk a képregény nyomtatására.

KM: Nagyon professzionálisan tálaltátok az egészet és egyértelmű, hogy a kész „termék” is egy szépen megkonstruált, gondosan kivitelezett graphic novel lesz. Ezt az is bizonyítja, hogy 10 nap alatt elértétek a kitűzött 7000 dolláros célt és a lendület ezek után sem látszik megtörni, jelenleg 10.000 dollár felett tartotok.
Nem akarom elkiabálni, de gondoltad volna, hogy ilyen sikeres lesz a képregény?

HZs: Amikor először elolvastam az R.E.M. scriptjét, nem feltétlenül voltam biztos benne, hogy a képregény a megfelelő médium ennek a történetnek az elmesélésére. Sokkal inkább filmként tudtam volna elképzelni, viszont miközben végigrajzoltam, egyre jobban láttam, hogy milyen mélységei vannak. Egyetlen dolog van, amitől tartok, hogy ilyen jellegű történetet – amiben van sci-fi, thriller és egy kis pszichoanalízis is – nem láttam még. Lehet, hogy létezik ilyen a világban, de nekem szokatlan volt. Ahogy én végigrajzoltam, meg kellett értenem, hogy milyen mondanivalója van, és azt kell, hogy mondjam, eléggé gondolkodtató a sztori. Léteznie kell viszont egy olyan közönségnek, aki erre vevő. Ha sikerül kommunikálni – és ahogy én látom ez összejönni látszik – akkor ez alapján csak azt tudom mondani, hogy jó úton halad a sikeresség irányába.

rem-brain.jpgKM: Ez téged is nagy mértékben igazol, mert aki megnéz egy efféle Kickstarter kampányt, általában nem olvassa el betűről betűre az összes szöveget, hanem csak a vizuális részeit tekinti meg. Én tapasztalatból mondom ezt, a Kickstarter videótokat csomó ideig meg sem néztem, a szöveget pedig már az interjú miatt olvastam el, hogy teljesen képben legyek.

HZs: A másik dolog, hogy a videóhoz egy nagyon komoly house-DJ, Dirty South csinálta a zenét. Szerintem Ryan nem azért tette fel a kampányt a Kickstarterre, hogy meglegyen a $7000. Komoly pénzek ülnek már így is a projektben, és az utolsó lépés már tényleg csak az, hogy a nyomtatás is kész legyen.

MK: Egyébként csomóan szerintem nem tudják, hogy ki bújik meg a ceruza mögött, ezért is jó, hogy bemutatunk téged is, aki miután elvégezte a rajzolást, általában csendesen megbújik a háttérben.
Sokat sportoltál, elvégezted az építész szakot is. A vívást mennyire kezdted korán?

HZs: Vívni 8 éves koromban kezdtem, és nekem az lett az életem, 17 évesen junior és felnőtt válogatott is lettem. Onnantól kezdve a következő 5-6 évem arról szólt, hogy reggel és este edzések, edzőtáborok, de hát az élsport ilyen. Mivel sokat utaztunk a világ minden pontjára, Európa- és Világbajnokságokra, alapból két passzív félévvel kezdtem, de aztán később is felhasználtam a maradék halasztási lehetőségeimet. Ezután egyéni tanrendek következtek, és mindent, amit lehetett megtettem, hogy elnyújtsam az egyetemet. Nekem akkor csak a vívásról szólt az életem, nem érdekelt sem a rajzolás, sem a suli. Aztán amikor kicsit elegem lett, és lehetett látni, hogy ha így folytatom, nem fogom tudni elvégezni a sulit, abba is hagytam. Nekem a rajzolás akkor jött az életembe, amikor 1-1,5 év volt vissza a suliból. és akkoriban ismerkedtem meg a menyasszonyommal is. Ő inspirált engem, hogy azzal foglalkozzak, ami a gyerekkori álmom volt, mert kisgyerekként nagyon szerettem rajzolni. Amire így fiatal koromból emlékszem, hogy ha megkérdezték, mi leszek, ha nagy leszek, akkor azt válaszoltam, hogy „rajzfilmkészítő” akarok lenni. Gyerekként így hívtam a szakmát. és ez volt az álmom, de aztán elfelejtettem, ahogy az lenni szokott. A szüleim orvosok, így első kitétel az volt, hogy legyen valamilyen diplomám. A tanulás az első, a művészet olyan rögös és ingoványos útnak tűnt. Én így nőttem fel, szóval meg sem fordult a fejemben az, hogy a rajzolás lehet több, mint hobbi. A vívás volt mindenem, ezért hobbiként sem űztem egyáltalán. Amikor megismerkedtem a menyasszonyommal, aki egy nagyon sikeres énekesnő, láttam, hogy igenis lehet azzal foglalkozni szívvel-lélekkel, ami a gyerekkori álmod. Akkor rájöttem, hogy sosem voltam oda az építészetért, de amikor elkezdtem, jó útnak tűnt. Csak azért is elvégzem az iskolát, de közben már elkezdtem a rajzolást komolyabban művelni. Miután abbahagytam a vívást, hiányzott valamilyen mozgás, a bátyám pedig mindig küzdősportokat űzött, így lecsábított egy brazil jiu-jitsu edzésre. Ebben nem voltak és nincsenek is nagy terveim. Hobbiszinten nagyon szeretem csinálni, és ugyanúgy egyéni sport, mint a vívás, le tudom vezetni vele a feszültséget. Ugyanakkor nagyon más, mint a vívás, legalábbis fizikális szempontból, de a gondolkodás rendkívül hasonló. Ott maradtam és szépen megyek előre. Jelenleg a lila övnél tartok, ami azt jelenti, hogy pont a középútnál járok. [az interjú óta Zsombor kiérdemelte a lila után következő barna övet is] Ahogy egyre magasabbak az öv-fokok, egyre kisebbek a különbségek, a csúcs a fekete, de azon belül is vannak még magasabb kategóriák. Például a piros öves mester, aki csak a sportág nagy öregje vagy élő legendája lehet.

KM: Akkor Stan Lee már lassan lehetne piros öves mester, nem? (mindketten nevetnek)

HZs: Igen, azt hiszem.

noir.jpg

 

Interjú Huszka Zsomborral 4/3. rész

rem3.jpgHuszka Zsomborral készült interjúnk utolsó előtti (3.) részéhez érkeztünk és akit érdekel, hogy korábban miről beszélgettünk, olvassa el az 1. részt és az előzőt a megfelelő linkekre kattintva.

Kovács Milán: El is felejtettem kérdezni, hogy végül összesen mennyi idő alatt készült el az R.E.M.?

Huszka Zsombor: Egy év alatt, de ahogy mondtam, az első fél évben lediplomáztam, a másik felében pedig volt, hogy egy nap hat oldalt rajzoltam meg, az volt talán a csúcs. (mindketten nevetnek) De hát akkor tényleg felkeltem reggel 6-kor és hajnal 2-kor feküdtem le.

KM: Hát igen, de egy DC- és Marvel rajzolónál minden héten így van, többen is mesélték, sajnos. Még így is, hogy te osztod be az idődet, gondolom, muszáj volt befejezned.

HZs: Nem volt muszáj befejezni, mert látod, hogy egy évet vártunk vele. Egyébként azért jobb, hogy végeztem vele, mert rögtön utána elkezdtem rajzolni a következőt.

KM: Annál is az 50. oldal körül jársz talán, jól emlékszem?

HZs: Most egy ideje nem rajzoltam azt, de úgy emlékszem az 56. oldal már készen van.

remchair.jpgKM: A splash oldalakat is eléggé szabadon kezeled, nem a nagy kiadókra jellemző kizárólag figurális és dinamikus módon, hanem inkább a történetmesélés elősegítésére használod. Mint az R.E.M.-ben a szék debütálása, te is inkább a Miller-típusú splash oldalakat preferálod.

HZs: Igen, azon az oldalon látható a szék először és úgy gondoltuk, hogy mindenképpen megér egy oldalt.

KM: Érdekelne, hogy milyen technikákat használsz, mikkel rajzolsz, mennyi a digitális technika a kész oldalakban, hogyan néznek ki az eredetik?

HZs: Ami az írókat nagyon meggyőzi, hogy velem akarjanak dolgozni – mint Ryant is, aki az ez utáni képregényeit is velem együtt képzeli el – hogy gyorsan rajzolok. Egy 180 oldalas képregényt egy teljes év alatt rajzolnak meg általában, de ha a színes Saint Chaost vesszük, azt meg tudom rajzolni egy hónap alatt, és havonta ki lehetne adni. Egyéb elfoglaltságaim miatt másfél havonta fog megjelenni, de egyébként ezt általában úgy szokták, hogy van ceruzarajzoló, tuskihúzó és akár még színező is külön. Nekem ez egy emberként sikerül, sőt, erre még a betűket is én rakom rá. Ez csak úgy lehetséges, hogy mindent digitálisan oldok meg, eleinte az R.E.M.-nél az első fázis ceruzarajzot papíron készítettem el, de most már arról is leszoktam. Az elejétől a végéig tableten dolgozom tehát.

KM: Akkor nem is kaphatnak a Kickstarteren az adományozók (pledger) eredeti oldalakat?

HZs: Nem, azt sajnos nem, viszont a commission-őket lehet eredetiben is kérni egy adott mértékű pledge esetén, valamint aláírt printeket is lehet választani.

KM: És sima, asztalra fektethető rajztabletről beszélünk vagy Cintiq-en dolgozol?

HZs: Most váltottam Cintiqre fél éve, az R.E.M.-et még sima Wacom Intuos-on rajzoltam, de a Saint Chaost és a továbbiakat már monitor-tableten.

KM: Könnnyen hozzá tudtál szokni a váltáshoz?

HZs: A sima tablet után csak könnyebbség volt, bár annak idején azt sem volt nehéz megszokni. A Cintiq-en egy üvegfelületre rajzolsz és a mögött van a pixeles rész, amit látsz. Amikor Intuos tableten rajzolsz, a kurzort követi a szemed, mert a tableten van a kezed a „ceruzával.” A Cintiq-en, amikor gyorsan kell rajzolni vagy ötletelni, nagyon könnyű dolgod van, mert körülbelül ott van a kurzor, ahol a ceruzád vége. A valóságban viszont nem ott van, mert ha rossz szögből nézed, akkor nem pontos az a hely, ahol hozzáérinted a ceruzát. Amikor kihúzol, ezzel ellenben úgy rajzolsz, mintha a papírt néznéd, de a kurzort kell nézned, hiszen picit azért máshol van. Ha pontosan szeretnél rajzolni, máshogy nem megy. Így azt kell, hogy mondjam, gyors skiccelésre ég és föld a Cintiq és az Intuos, de amikor részleteket rajzolsz és kihúzol, szinte semmivel nem jobb a Cintiq a régi módszernél.

KM: Az életrajzodból tudjuk, hogy nem is olyan rég végeztél építészként, gondolom, ezzel magyarázhatóak a kicsavart, de precízen megrajzolt halszem-perspektívák és a többi szokatlan, ámde vizuálisan érdekes beállítás.
Photoshop perspektíva korrekciót használsz, vagy kézzel szerkeszted meg?

HZs: Attól még nem kell tudnom rajzolni, hogy építészként végeztem. Bár tény, hogy volt ilyen tantárgyam, ahol halszem-perspektívában kellett rajzolnom…

KM: Akkor jól sejtettem… (mindketten nevetnek)

HZs: Szabadkézi rajzos tantárgy volt, és eleinte csak mértani alakzatokat kellett rajzolni, de a vége felé elmentünk az Operába, és például azt kellett belülről lerajzolni. Volt egy olyan óra, amire nem tudatosan jelentkeztem, mert akkor még nem érdekelt annyira a rajzolás. Nagyjából az volt a lényege, hogy el kellett menni olyan szép nagy belterű épületekbe, mint a Bazilika vagy az Opera, és úgy kellett lerajzolni őket, hogy minél nagyobb látószöget tudjunk felölelni. A tanárom mutatta meg ennek az alapjait, és onnantól én mindent hat iránypontos perspektívában (halszem) rajzoltam le ezen az órán.

batman-catwoman.jpgKM: Élő, szabadkézi rajzban azonnal úgy szerkesztetted meg és rajzoltad le?

HZs: Igen, vettem egy A1-es vagy A2-es rajzlapot és pittel vagy ceruzával a helyszínen rajzoltam le az épületeket. Az ember egyszer megérti a logikáját, és akkor már könnyű.

KM: Nyilván nagyon „könnyű.” (nevet)

HZs: Jó, nem könnyű, de akkor már igen, ha ráérzel és megérted, hogy milyen módon szerkesszél egy ilyet. Így, ha leírja nekem Ryan, hogy egyetlen panelen mutassuk be az egész szoba belsőt, akkor nem kell megmutatnom külön felülről meg innen-onnan axonometrikus ábrázolásban, hanem egyszerűen lerajzolom halszemben, hiszen azon a falon kívül, ahol a „kamera” áll, minden más falat meg tudok ezzel mutatni. Egyébként is jó volt néha feloldani a szerkesztgetést egy-egy ilyen típusú perspektívával.

KM: Csak normál esetben nem sűrűn lát az ember ilyet képregényben.

HZs: Szeretek olyanokat belerakni a képregényeimbe, amik nem szokványosak. Ilyet még fogsz látni, mert az R.E.M.-ben is van, és a Chasing Rabbitsben is lesz.

KM: Viszont ehhez meg kell tanulni a perspektivikus konvenciókat, hogy később le is tudd azokat rombolni.

HZs: Persze, de megint csak a Chasing Rabbits jut eszembe, hiszen ott meg kell teremtenem csodaországot egy modern város formájában, és ott elég komolyan elő kellett hívnom az építészeti tanulmányaimat. De erről is majd akkor beszélünk bővebben…

KM: Néhol észreveszem, hogy egy-egy alak vagy például a Saint Chaos borítója olyan, mintha az önarcképed lenne. Ez tudatos egyébként, vagy most hallod először? Leginkább az 1. rész vége felé alakul át hozzád hasonlóvá.

HZs: (nevet) Mondták már, igen.

KM: Nem tudatos dolog ezek szerint?

HZs: Abszolút nem tudatos, meg kell mutatnom egy átalakulást, ahogy „megszületik a szuperhős.”

KM: Na, de tulajdonképpen te születsz meg! (nevet) Szóval akkor nem úgy volt, hogy leültél a tükör elé és azt vetted alapnak?

HZs: Ez tudat alatti kell, hogy legyen. Nem te vagy az első, aki ezt mondja, de erről pszichológusnak kellene nyilatkoznia, hogy pontosan mit jelent, ha az ember lerajzolja a hősét, és az önmagára hasonlít.

KM: Grant Morrison is sokszor beleírja magát a történeteibe vagy a vele dolgozó rajzolók teszik bele a kérésére, de akár anélkül is.

HZs: Ryan például beleírta magát, mint Michael testvére, a rendőr. Amikor elküldte a karakterlistát, minden karakterhez küldött egy színészt inspirációnak és Jimmy-hez saját magáról küldött egy képet. Tehát ez tudatos volt. Az viszont, hogy Saint Chaosra hasonlítok, abszolút tudat alatti.

rem-alom.jpg

Az interjú záró (4.) része 09.09-én 09:09-kor lesz olvasható.

Interjú Huszka Zsomborral 4/2. rész

rem.jpgFolytatjuk rendhagyó interjúnk leközlését Huszka Zsomborral, immár a 2. résszel. Az 1. rész ide kattintva érhető el és erősen ajánlott a továbbiak megértéséhez.

Az interjút hosszúsága miatt 4 részben közöljük, a 3. rész pénteken, a záró rész pedig szeptember 9-én, hétfőn fog megjelenni.

Valahol ott hagytuk abba, hogy a csapatmunkaf mennyire érdekes tud lenni…

Kovács Milán: Azért is vannak nagyobb kiadóknál a szerkesztők, mert egy dolog az, hogy ti, akik írjátok és rajzoljátok értitek, hogy mit akartok, de az nem jelenti azt, hogy szűz szemmel is minden teljesen egyértelmű.

Huszka Zsombor: Igen, abszolút. Hárman visszük végig a ceruzavázlatoktól a végső stádiumig az oldalakat. Noah ritkábban javít ki, ilyen szempontból szorosabb a kollaboráció, nála ritkábban kell javítanom.

KM: De nem is rontasz el semmit?

HZs: Lehet, hogy nem, bár azt sok interjúban elmondja, hogy nem ő egyedül az író. Voltak olyan jelenetek, ahol én hozzátettem vagy elvettem olyan dolgokat, amik a forgatókönyvben máshogy szerepeltek. Ez persze nem jelenti azt, hogy én vele együtt írtam a képregényt, csak hogy sokszor enged beleszólást a cselekmény irányába is. Ryan ilyen szempontból kicsit konzekvensebb módon tartja magát a forgatókönyvéhez, viszont nagyon sokat korrigálunk hármasban, a szerkesztővel közösen.

KM: Szerintem mindkét módszernek megvan a maga szépsége. Van olyan, hogy nagy részben követed az utasításokat és létezik a társszerző (co-creator) kifejezés is.
Te hogyan állsz hozzá egy ilyen típusú világteremtéshez? Láttam a karakter-skicceidet, de mondd el, kérlek, milyen módon gyűjtesz anyagot, vagy milyen dolgok inspirálnak?

HZs: Gépen dolgozom, digitalizáló táblával, úgyhogy nem jelent gondot használni a Google-t. Példaként említeném, hogy az R.E.M. scriptjéből kiderül, hogy New Yorkban játszódik, egészen pontosan Manhattanben, tehát amikor a script azt mondja nekem, hogy a főhős tipikus „uptown” házak közt sétál, aztán később pedig „downtown,” akkor én egyszerűen csak beírom a keresőbe, és így alkotom meg a világot.

KM: És a Saint Chaosszal mi a helyzet? Az a képregényed is valamilyen konkrét, létező városban játszódik?

HZs: Nem igazán, a script szerint egy általános amerikai városban játszódik.

KM: Annyira talán nem is fontos a történet szempontjából.

HZs: Amit fontos megmutatni a városból, hogy ez egy romlott környéken játszódik, és az emberek is eléggé romlottak. De az építészetét nem taglalja.
Ez a kérdés igazán a Chasing Rabbitsnél lesz izgalmas, mert ott tényleg meg kell alkotni egy világot, de hát arról majd akkor beszéljünk, ha megjelent.

a-szultan-katonaja-1.jpgKM: Nem is akarok túl sokat kihúzni ezzel kapcsolatban belőled.
Jelentek már meg itthon magyar nyelven kiadott képregényeid is, mint a
Noir Dudás Győzővel vagy A szultán katonája című. Ez utóbbit te is írtad, így adott a kérdés, hogy mennyivel másabb neked mások scriptjeiből dolgozni, mint a saját ötleteidet papírra vetni?

HZs: Könnyebbség, mert amit én szeretek ebben a munkában, az a rajzos része. A Szultán katonája egész koncepciója úgy született, hogy akartam valamilyen képregényt, amiben van akció, kard, vér, nő és valami varázslat vagy misztikum is egyben. Olyanra gondoltam, ami jól eladható itthon, legyen magyar téma. Úgy kerestem a sztorit a képi elemekhez, amiket szerettem volna lerajzolni, bár nem biztos, hogy ez a jó út…

KM: Én mondjuk rengetegszer hallottam már ezt író-rajzolótól, hogy csak szeretett volna egy középkori sztorit írni és rajzolni vagy valami teljesen másról szólót. Szóval szerintem nem feltétlenül biztos, hogy rossz módszer.

HZs: Csak hát amit most csinálok, az sokkal profibb érzés, és megvannak a munkafázisok és lépések, amiken végigmegy a munka. Így egy sokkal komplexebb, egzaktabb történet lesz, és jobban össze is áll végeredményben. Szerintem az, hogy kitaláljam, leírjam és elérjem, hogy egy-egy jelenetben ott lehessen az a meztelen comb, amit oda szeretnék rajzolni, néha kissé kaotikus lehet. Nekem ez így egyelőre jobb, aztán ki tudja, mi lesz később a jövőben.

KM: Lesz a Szultán katonájának egyébként valaha folytatása?

HZs: Szerintem képregény formájában valószínű, hogy nem, de most megyek ki az Egyesült Államokba, és A Szultán katonája animációs filmről is fogunk tárgyalni. Ez is egy közös projekt lesz Ryannel, vagyis az ő produkciós cégével. Nagyon hosszú idő még, és így, hogy ennyi munkám van az elkövetkező 3-4 évre, nem biztos, hogy lesz arra időm, hogy képregényként folytassam, de rajzfilm formájában lenne kedvem hozzá.

KM: Karaktervázlatokat már láttam tőled az animációs részéhez.

HZs: Tart valahol a dolog, és elkezdtünk egy bemutató részt (trailert) készíteni hozzá. Úgy érzem, A Szultán katonájának inkább ez a jövője, ami abszolút nem baj. Méltó dolog lenne, főleg azt tekintve, ahonnan az egész ötlet indult, szóval ha ezt elérem, akkor azt hiszem, már boldogan meghalhatok. (mindketten nevetnek)

joker-harley_quinn.jpgKM: Beszéljünk kicsit a rajzstílusodról. Amiket én észrevettem, hogy nagy hatással van rád a noir világa. Az éles, elkülönülő kontúrokat szívesen alkalmazod, ahogy negatív-pozitív sziluettekkel is előszeretettel operálsz. Számomra még szembetűnő a dekomponáltság is, ami az amerikai mainstream képregényekre abszolút nem jellemző.

HZs: Persze, mert az amerikai mainstream képregény egy számomra már-már franchise-stílus, ahol teljesen mindegy, hogy ki rajzolja, nagyon hasonló lesz a végeredmény. Én úgy vagyok vele, hogy elsősorban élvezni akarom a rajzolást. 180 oldalt, aztán négyszer 30-at, majd 225-öt megrajzolni nem lehet úgy, hogy egy panelt sem élvezek belőle. Szerencsére nekem szabad kezet adnak az írók a panelelhelyezést és -formát tekintve. Én úgy tekintek általában egy oldalra vagy egy panelre, mintha filmet nézve kimerevítenék egy-egy képkockát. Ha kimerevítesz egy mozgóképet, nagyon sokszor szinte nincs értelme a képnek, tehát ahogy történnek az események, azok alapján áll össze egy olyan komplexummá, amit az író vagy a rendező eredetileg ki akart fejezni azzal az esemény-, mozdulat-, vagy képsorral. Mondhatjuk tehát, hogy egy ilyen képzeletbeli képsorból használok egy olyan kockát, ami leírja az egészet, majd ezt rajzolom le.
Például, ha a háttérben áll egy alak, aki teljesen irreleváns a sztori szempontjából, és mondjuk akár a sziluettjéből is felismerjük, hogy kicsoda, valamint ki tudom vele fejezni, hogy ő távolabb van vagy közelebb, akkor bátran ábrázolom sziluettként, mert ezzel is egy hangulatot alapozok meg.
De igazából engem megnyugtat, hogy ezeket két olyan ember leellenőrzi, akik a filmszakmában elismertek. Ryannek volt már egész estés animációs filmje is, így bízom a megítélésükben, és ha túlságosan is elszabadulok a művészi szabadságommal, akkor azért kijavítanak.

KM: A fekete-fehér sziluettekhez visszatérve, a későbbi Frank Millernél látszik ez a fajta stílus és igazán a Sin City-ben van a leglátványosabban jelen. Javíts ki, ha félrebeszélek, bár úgy tudom, hogy szereted a Sin City-t.

HZs: Igen, jól tudod, szeretem. Amiket a későbbi korszakában csinált főleg, de aztán visszanézem, és rájövök, hogy a korábbi korszak sem rossz. Nekem egyébként az animáció volt az első szerelmem, és akkor kezdtem el gondolkodni, hogy a képregény mennyire hasonló kifejezési forma. Ekkor kezdtem utánanézni ezeknek és került a kezembe az első Sin City képregény, aminél rájöttem, hogy mennyire nem ilyen formában emlékeztem én a képregényekre. Onnantól kezdve művészetnek tartottam, mert teljesen mindegy, hogy csak egy sziluettet ábrázol, de az olyan jól van komponálva és olyan hatást vált ki az olvasónál, hogy a mai napig azt mondom, hogy az egyik leglenyűgözőbb rajzoló. Holott nem fél attól sem, hogy egy lapon három szem fehér hópelyhet ábrázoljon teljesen fekete háttér előtt.

KM: Arra lennék kíváncsi, hogy vajon azokat az eredeti oldalakat is eladja-e. Én tuti megvenném. (nevet)

HZs: Én nem tudom, de azok a hópelyhek is olyan jó helyen vannak. (nevet)
Szóval nekem ő volt az első minta, amihez tudat alatt szerettem volna közelíteni. Nem akartam én leutánozni Frank Millert, nem akartam a magyar Frank Miller sem lenni. Ha egymás mellé teszek pár R.E.M. rajzot meg pár Sin City-t, azon kívül, hogy mindkettő fekete-fehér és van benne sziluettel ábrázolt képkocka vagy alak, teljesen más. Itt megadták nekem, hogy teljesen fekete-fehér képregény legyen, mert maga a történet vezetése és a hangulata a film noirra hajaz. Amikor én kerestem a Craigslisten a hirdetéseket, akkor így volt feladva, hogy „keresünk képregényhez rajzolót, fekete-fehér, nem szuperhősös történethez.”

KM: Kár, hogy nincs meg az eredeti hirdetés, olyan jó lenne berakni ide. (nevet)

HZs: Lehet, hogy a levelek között megvan még valahol, nem tudom. Tehát ez egy kitétel volt, hogy a képregény ilyen legyen és hát ilyen is lett. Aztán a későbbiekben a Saint Chaosnál már nagyon ritka bármilyen hasonlóság Frank Millerrel kapcsolatban. Másik inspirációm Dave McKean,és bár nem biztos, hogy ők a két legjobb, de számomra ők a kimagaslóak. Például a Batman: Arkham Elmegyógyintézetben McKean az egészet sztorit úgy rajzolta végig, hogy bármit megtehetett. Nem kötötte magát semmilyen stílushoz, hanem a panel, az oldal vagy a saját hangulatának megfelelően rajzolt. Én is így voltam, amikor hozzákezdtem a Saint Chaos-hoz és a Chasing Rabbits-hez. A Saint Chaos 2. részénél már kicsit látni is, hogy konzekvensen egy stílust követ, amit szeretnék idővel feloldani, mert ebben a formában hosszú lesz végigrajzolni. A Chasing Rabbitsnél viszont végig figyelek arra, hogy a panel, a világítás vagy a helyszín hangulatához válasszak stílust, ami éppen jól esik. Azt mondanám, hogy a keveréke lesz az R.E.M.-nek és a Saint Chaosnak. Aztán ott van még Eduardo Risso is, aki egy új kedvencem, és szerintem nagyon hasonlít stílusban Millerre, csak neki alapvetően színesek a képregényei.

KM: Szerintem talán most már jobb is nála. Úgy értem, hogy én szeretem Millert, de a Holy Terrorban is az látszott, hogy nagyjából a feléig szerette csinálni, utána meg már kevésbé. Nem véletlen, hogy ennyit csúszott a kiadás is. A felénél mintha elfogyott volna az ereje, amivel nem azt mondom, hogy onnantól rossz, csak indokolatlanul más és kevésbé átgondolt. Risso pedig egy varázsló, van valami kis varázspora, amit rászór a borítóira, mert sokszor meg sem fogalmazható miért tetszik annyira.

HZs: Nekem a 100 Bullets volt a kezemben, ami már régóta megvan nekem, de korábban kevésbé keltette fel az érdeklődésemet. Egy éve kezembe vettem újra, és elkezdtem szakmai szemmel nézni, amikor már túl voltam jó pár oldal megrajzolásán. Aztán rájöttem, hogy zseniális, és bár hasonlít Miller stílusára, sokkal színesebb is. Nem kizárólag abban az értelemben, hogy konkrétan színesek, hanem fekete-fehérben is sokkal „színesebb” lenne. Nekem ezek azok a behatások, amik folytán a rajzstílusom alakul. A Saint Chaos kritikák alapján pedig boldogan látom, hogy talán sikerül is elérni, amit szeretnék. Az a fontos, hogy amikor meglátják a rajzaimat, a stílusomból azonnal tudják, hogy én rajzoltam. Ezért jó, hogy viszonylag független képregényeken dolgozok, ráadásul két különböző típusú projekten, mert így tudom variálni a kettőt. Egyik nap az egyiket rajzolom, másikon a másikat, és ezért nem fásulok bele…

rem2.jpg

Az interjú következő (3.) része szeptember 6-án 9 órától lesz olvasható.

Interjú Huszka Zsomborral 4/1. rész

130827_huszka_zsombor29.jpgAzt gondolhatnánk, hogy Huszka Zsombor, budapesti képregényrajzoló meglehetősen visszafogottan lépett színre a független amerikai képregény piacán, de ez bizony nagy tévedés lenne. Az R.E.M. című – Ryan Colucci által írt – képregény magabiztosan debütált a Kickstarteren és ezzel együtt rengeteg képregényrajongó kívánságlistájának tetejére került.

Ez alkalomból beszélgettem az alkotópáros könnyebben elérhető, magyar felével egy maratoni, 3 órás interjú keretén belül. Az interjút hosszúsága miatt 4 részben közöljük, a 2. rész szerdán, a 3. pénteken, a záró rész pedig pontosan egy hét múlva, szeptember 9-én fog megjelenni.

Kovács Milán: Tulajdonképpen hogyan és mikor indult az R.E.M. projekt? Hogyan találkoztal az íróval, hogyan alakult ki az együttműködésetek?

Huszka Zsombor: Nem tudom, ismered-e azt a weboldalt, hogy Craigslist.org, apróhirdetésekkel foglalkozik Amerikában. A Szultán katonája volt a legelső próbálkozásom a képregények kapcsán, és amikor már majdnem kész volt, illetve nem abban az értelemben volt kész, mert sokkal hosszabbra terveztem. Viszont tudtam, hogy lesz a Hungarocomix abban az évben, úgy gondoltam, hogy felbontom, és kiadok egy részt a rendezvény alkalmával. Elküldtem a Craigslisten talált apróhirdetőknek referenciaként azoknak, akik hasonló munkákra kerestek rajzolókat.

KM: Hát, nem tudom, soha életemben nem gondoltam volna, hogy valaki ilyen helyen talál képregényrajzolói munkát.

HZs: A vicces az, hogy én az R.E.M.-et is ott találtam, amiből már rengeteget profitáltam és nem kizárólag anyagilag, hanem újabb munkák követik egymást a cégnél. Elküldtem a portfóliómat nagyjából 20 helyre és Ryan [Colucci] válaszolt és egy elég konkrét elképzeléssel állt elő…

KM: Tehát nem úgy, mint Magyarországon, hogy azt mondják „van egy ötletem és bár nem tudok érte fizetni, de mindketten híresek leszünk és akkor majd dől a pénz.”

HZs: Nem, nagyon profi volt, küldött egy tesztoldalt, hogy azt rajzoljam meg előbb. Gyorsan megcsináltam, hátha jó benyomást kelthetek azzal, hogy gyorsan dolgozom. Aztán válaszolt is, hogy akkor enyém a meló, küldte is a szerződést. Magyarul nagyon jól indult a dolog, nekem ez már ekkor is nagyon tetszett és egy pozitív előremutatás volt a jövőre nézve. Ezek után elküldte a teljes forgatókönyvet (scriptet) és elkezdtünk rajta dolgozni. Bár utólag megtudtam, hogy korábban egy másik rajzoló már elkezdte a projektet, aki nagyon megbetegedett, és ezért abba kellett hagynia. Ő megrajzolta az első 50 oldalt terv (layout) szinten, de aztán abból nagy részben eltértem, mert úgy gondoltam, hogy az én vizuális nyelvemhez más típusú panelkezelés jobban illik.
Én körülbelül a felét úgy rajzoltam végig, hogy egyetemre jártam, tehát lassabban ment, mert még be kellett fejeznem közben, de miután lediplomáztam, a másik felét már sokkal gyorsabb tempóban tudtam teljesíteni. Kicsit elhúzódott ugyan a betűszedés (lettering) meg egyebek, hogy tökéletes legyen…

rem-banner.jpg

Continue reading…